JÉZUS ESSZÉNUS KÖNYVÉBŐL
JÉZUS ESSZÉNUS KÖNYVÉBŐL
A HÉTSZERES BÉKE
És Jézus látván a sokaságot, Jézus felment a hegyre, tanítványai követték, és mindazok, akik éhezték szavait. És, látván, hogy összegyűltek, szólásra nyíltak ajkai, és tanította őket, mondván:
"Békét hozok néktek, gyermekeim,
A Föld Anya
És Mennyei Atya
Hétszeres Békéjét.
Békét hozok testeteknek,
Amit az Erő Angyala vezérel,
Békét hozok szíveteknek,
Amit a Szeretet Angyala vezérel,
Békét hozok szellemeteknek,
Amit a Bölcsesség Angyala vezérel.
Az Erő, a Szeretet, a Bölcsesség
Angyalain keresztül
Bejárjátok a Határtalan Kert
Hét Ösvényét,
És testetek, szívetek és szellemetek
Beleolvad az Egységbe,
A Béke Mennyei Óceánjához való
Megszentelt Repülésben.
Bizony, az igazat mondom,
A Határtalan Kerten keresztül vezető
Ösvények száma hét,
Amelyek mindegyikét
Be kell, járnia
A test, a szív és a szellem,
Egyként.
Nehogy elbukjatok, és belezuhanjatok
Az üresség szakadékába.
Mert ahogy a madár nem tud repülni egy szárnnyal,
Ugyanúgy a Bölcsesség Madarának is
Szüksége van az erő és Szeretet két szárnyára,
Hogy elrepülhessen a szakadék fölött,
A Szent Életfához.
Mert az emberi test önmagában
Olyan, mint egy aranyozott díszhintó
Amelyet készítője emelvényre helyez,
Vonakodván a használattal bepiszkítani azt.
De amint egy arany bálvány
Amely visszataszító, és nélkülöz minden bájt.
Habár csak egy pillanatra
Feltárja önnön célját.
Mint egy ablak üres feketesége
Amikor a szél elfújja annak gyertyáját,
Olyan a test önmagában
Az azt fénnyel megtöltő
Szív és szellem nélkül.
És a szív önmagában
Olyan, mint a Nap a föld nélkül, amire ragyoghatna,
Egy fénysugár az ürességben,
A melegségnek egy gömbje, elmerülve
A sötétség tengerében.
Amikor az emberi szív szeret,
Az a szeretet
Önmagát pusztítja el, amikor nincs valaki, aki felé
Jó tettekben megnyilvánulhatna.
És nincsen szellem, amely a vágy lángjait beleszőné
A zsoltárok faliszőnyegébe.
Mint a szélörvény a sivatagban,
Olyan a szív egyedül, test és szellem nélkül,
Amely vezetné énekét
A cédrusok és fenyők között.
És a szellem önmagában
Olyan, mint egy szent papirusz tekercs,
Amely elöregedett a hosszú évek során,
És használhatatlanná vált.
Bár szavainak igazsága és szépsége
Nem változott,
De a szem már nem képes tovább olvasni
A kifakult betűket
És darabokra töredezik a kézben.
Olyan a szellem szív nélkül
Amely kifejezné szavait,
És test nélkül
Amely végrehajtaná tetteit.
Mert mi haszna a bölcsességnek
Az érző szív nélkül,
És a hangot adó nyelv nélkül?
Olyan meddő a szellem önmagában,
Mint az öregasszony méhe,
Szív nélkül és test nélkül
Amely élettel töltené meg.
Mert íme, bizony mondom néktek,
A test, a szív, és a szellem
Olyanok, mint a hintó, a ló, és a kocsis.
Az erővel összekovácsolt hintó a test,
Hogy végrehajtsa
A Mennyei Atya
És Föld Anya kívánságait.
A szív a tüzes paripa
Nagyszerű és merész,
Bátran viszi a hintót,
Akár sima az út,
Akár kövek, vagy kidőlt fák
Akadályozzák a haladást.
És a kocsis a szellem,
Aki tartja a bölcsesség gyeplőjét,
Felülről látván
Mi van a távoli horizonton,
Kijelölvén a paták és a kerék útját.
Hallgassátok meg, óh egek
Az én tanításomat,
És figyelj, óh, Föld
A szavaimra.
Tanításom úgy fog hullani, mint az eső,
Beszédem úgy fog csepegni, mint a harmat,
Mint a csendes eső
A zsenge növényre,
És mint a zápor a füvekre.
Áldott a Fény Gyermeke,
Aki testében erős
Mert egyesült a földdel.
Naponta fogsz ünnepet ülni
A Föld Angyalának minden ajándékával, amit Ő adott:
Az aranyló búzát és kukoricát,
Az ősz bíbor szőlejét,
A fák érett gyümölcsét,
A méhek borostyán mézét.
Keresed az erdők és mezők
Friss levegőjét,
És ott majd megtalálod
A Levegő Angyalát.
Vesd le saruidat és ruháidat
És engedd, hogy a Levegő Angyala
Körülölelje egész testedet.
És akkor lélegezzél hosszan és mélyen,
Hogy a Levegő Angyala
Beléd szállhasson.
Lépjél be a hűvösen áramló folyóba,
És engedd magadhoz a Víz Angyalát,
Hogy körülölelje egész testedet.
Vesd magad mindenestől ölelő karjaiba,
És amilyen gyakran mozgatod a levegőt
A lélegzeteddel,
Ugyanúgy mozgasd a vizet is testeddel.
Azután keresd a Napfény Angyalát,
Engedd, hogy körülölelje egész testedet
És megtisztítson szent lángjaival.
Ezekből áll a Föld Anya
Szent Törvénye,
Aki neked adta az életet.
És az, aki békében él testével
Megépített egy szent templomot,
Ahol az Isten Szelleme
Lakozik majd mindörökre.
Tudd ezt a békét szellemeddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És e béke töltse ki testedet.
Áldott a Fény Gyermeke,
Akinek bölcs a szelleme,
Mert mennyországot fog teremteni.
A bölcsek szelleme az a jól művelt talaj,
Amely bőséggel, és gazdagon fog teremni.
Mert ha csak egy maroknyi magot mutatsz
A bölcs embernek,
Az már lelki szemeivel látja
Az aranyló búzatáblát.
És ha egy maroknyi magot mutatsz
Az együgyűnek,
Ő csak azt látja, ami az orra előtt van
És értéktelen apró kavicsnak tekinti azokat.
Míg a bölcs ember földje
Bőségesen adja a gabonát,
Addig az együgyű földje
Csak követ terem,
Ugyanígy van
Mindez a gondolatainkkal.
Amint egy kéve aranyló búza
Magában rejti a picinyke magot
Hasonlóképpen a mennyei birodalom
Magába rejti gondolatainkat.
Ha azokat a Mennyei Atya Angyalainak
Ereje, Szeretete, és bölcsessége
Tölti meg,
Akkor azok elvisznek bennünket
A Mennyei Óceánhoz.
De ha azok be vannak mocskolva
Romlottsággal, gyűlölettel, és tudatlansággal,
Oda fogják láncolni lábainkat
A fájdalom és szenvedés oszlopaihoz.
Az ember nem szolgálhat két mestert,
A gonosz gondolatok nem lakhatnak
Azon elmében,
Amit a Törvény Fénye beragyog.
Az, aki békét talált szellemében,
Megtanult szárnyalni
Az Angyalok Birodalmán túl.
Tudd ezt a békét szellemeddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És e béke töltse ki testedet.
Áldott a Fény Gyermeke,
Akinek Tiszta a szíve,
Mert ő megláthatja Istent.
Mert amint a Mennyei Atya adta
Az Ő szent lelkét,
És Föld Anyátok adta
Az Ő szent testét,
Ti ugyanúgy adjatok szeretetet
Minden testvéreteknek.
Mert a ti igaz testvéreitek azok,
Akik megvalósítják Mennyei Atyátok,
És Föld Anyátok akaratát.
Hadd ragyogjon a szeretet úgy, mint a napsugár,
Ami a föld minden teremtményére egyformán kisugárzik,
Nem tesz kivételt egyetlen fűszállal sem,
A másikkal szemben.
Ez a szeretet majd úgy áramlik belőletek,
Mint egy forrás
Testvértől testvérig,
És ami elfolyt,
Rögtön újratöltődik.
Mert a szeretet örökkévaló.
A szeretet erősebb
Mint a mélyvizek örvényei.
A szeretet erősebb, mint a halál.
És akiben nincs szeretet,
Az falat épít önmaga
És a föld összes teremtménye közé,
És abban lakozik
Magányban és fájdalomban.
Vagy olyanná válik, mint egy fortyogó örvény,
Mélységeibe szívja
Mindazt, ami a közelébe kerül.
Mert a szív egy tenger hatalmas hullámokkal,
És szeretetnek és bölcsességnek kell edzenie azt,
Amint a meleg napsugár áthatol a felhőkön,
És lecsendesíti a nyugtalan tengert.
Az, aki békét talált testvéreivel
Belépett a Szeretet birodalmába
És szemtől szemben fogja látni az Istent.
Tudd ezt a békét szellemeddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És e béke töltse ki testedet.
Áldott a Fény Gyermeke,
Aki felépíti a földön
A mennyei birodalmat,
Mert ő mindkét világban lakozik.
És követi majd
A Közösség Törvényeit,
Amely azt mondja,
Hogy senki nem lehet gazdag,
És senki nem lehet szegény,
És mindenki együtt dolgozik
A Közösség kertjében.
Bár mindenki a maga útját járja,
És mindenki a saját szívével egyesül.
Mert a Határtalan kertben
Sokféle különböző virág van:
Ki mondja, hogy az egyik a legszebb,
Mert annak színe bíbor,
Vagy a másik a legkedvesebb
Mert annak szára hosszú, és karcsú?
Habár a testvérek megjelenésükben
Különböznek is egymástól,
Mégis közösen munkálkodnak
A Föld Anya szőlejében,
És együtt emelik fel hangjukat
A Mennyei Atya dicséretére.
És együtt szegik meg a szent kenyeret,
És a hálaadás áhítatos
Csendjében együtt osztják meg a szent ételt.
Mindaddig nem lesz béke a népek között,
Amíg a föld nem válik
A Közösség egyetlen kertjévé.
Mert hogyan lehetne béke ott,
Ahol mindenki a saját hasznát keresi,
És rabszolgaságra adja lelkét?
Te a Fény Gyermeke
Fogjál össze testvéreiddel,
És azután menjetek,
Tanítsátok a Törvény útjait
Azoknak, akik meg akarják hallani.
Az, aki békét talált
Az emberi testvériségben,
Isten munkatársává
Tette magát.
Tudd ezt a békét szellemeddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És e béke töltse ki testedet.
Áldott a Fény Gyermeke,
Aki tanulmányozza a Törvény Könyvét,
Mert ő lesz a fáklya
Az éj sötétjében,
És az igazság szigete
A hamisság tengerében.
Mert tudd meg, hogy az írott szó,
Amely Istentől ered,
Az a Mennyei Óceán tükörképe,
Amint a ragyogó csillagok is
Visszatükrözik a mennyek orcáját.
És amint az ősök szavait
Isten keze rótta
A Szent Tekercsekre,
Ugyanígy vésődik bele
A Törvény mindazon hívők szívébe,
Akik tanulmányozzák azokat.
Mert a régiekről azt mondták,
Hogy kezdetben óriások voltak
A földön,
Ezeknek a hatalmas embereknek
Nagy hírük volt.
És a Fény Gyermekei
Őrzik és megtartják
Írott szavaikat,
Nehogy megint olyanokká váljunk, mint az állat,
És ne ismerjük az Angyalok Birodalmát.
Tudd meg, hogy csak az írott beszéden keresztül
Fogod megtalálni a Törvényt,
Amely nincs leírva,
Mint ahogy a bugyogó forrás is,
A föld rejtett mélységeiből ered.
Az írott Törvény
Az a közvetítő eszköz, amellyel
Az Íratlan Törvény megérthető,
Amint egy fa néma ága
Trillázó fuvolává válik
A pásztor kezében.
Sokan vannak,
Akik ott maradnak a tudatlanság
Langyos pocsolyájában,
Ahol a gyermekek játszadoznak
És a pillangók táncolnak a napfényben,
Mert életük csak egy röpke pillanat.
De senki sem heverészhet ott soká
Mert előttünk emelkednek
A tanulás komor hegyei.
Sokan vannak, akik félnek
Elindulni,
És sokan vannak, akik
Megsebesültek, és összetörve, véresen zuhantak le
A meredek, sziklás lejtőkről.
De a hit a vezető,
A tátongó szakadék fölött
És általa vetheted meg lábad
A veszedelmes sziklákon.
A küzdelem jeges csúcsain túl
Fekszik, a Tudás Végtelen Kertjének
Békéje, és gyönyörűsége,
Ahol a Törvény jelentését
Megérti a Fény Gyermeke.
Itt, erdejének közepében
Áll az, Életfa,
Misztériumok misztériuma.
Az, aki békét talált
Az Ősök tanításaiban,
Az elme és a természet fényén keresztül,
És a Szent Ige tanulmányozásával,
Belépett az Ősök közös
Csarnokába,
Ahol a Szent Közösség székel,
Amiről az ember nem beszélhet.
Tudd ezt a békét szellemeddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És e béke töltse ki testedet.
A Fény Gyermeke,
Aki ismeri Föld Anyját,
Mert Ő az élet adója.
Tudd meg, hogy Anyád benned van,
És te Őbenne.
Ő szült téged, és Ő adta az életed.
Ő volt az, aki a tested adta,
És akinek egy napon
Majd megint visszaadod azt.
Tudd meg, hogy a vér, ami benned áramlik
A Föld Anyád
Véréből született.
Az Ő vére hullik a felhőkből,
Fakad a föld méhéből,
Habzik a hegyi patakokban,
Szélesen árad a síkság folyóiban,
Szendereg a tavakban,
És hatalmasan dühöng a viharos óceánban.
Tudd meg, hogy a levegő, amit belélegzel
A Föld Anya
Leheletéből született.
Az Ő lehelete azúrkék
A magasságos egekben,
Susog a hegyek ormain,
Zizeg az erdők levelei között,
Hullámzik a gabonaföldek fölött,
Szunnyad a mély völgyekben,
És forrón éget a sivatagban.
Tudd meg, hogy csontjaid keménysége
A Föld Anya
Csontjaiból,
A sziklákból és kövekből
Született.
Tudd meg, hogy húsod lágysága
A Föld Anya
Húsából született,
Az Övéből, akinek húsa
Sárgává és vörössé érik
A fák gyümölcsiben.
Szemed ragyogása,
Füled hallása,
Mind Föld Anyád
Színeiből és hangjaiból született,
Amik körülölelnek téged,
Mint ahogy a tenger hullámai körbefogják a halat,
És az örvénylő levegő a madarat.
Bizony mondom néked,
Az ember a Föld Anya
Gyermeke,
És Őtőle kapta az Ember Fia
Egész testét,
Még akkor is, ha az újszülött teste
Anyjának méhéből születik.
Bizony mondom néked
Te egy vagy a Föld Anyával,
Ő van tebenned, és te vagy Őbenne.
Tőle születtél,
Benne élsz,
És hozzá fogsz újra visszatérni.
Tartsd meg ezért az Ő törvényeit,
Mert senki nem élhet soká,
Se nem lehet boldog,
Csak aki tiszteli Föld Anyját,
És megtartja az Ő törvényeit.
Mert leheleted az Ő lehelete,
Mert véred az Ő vére,
Csontod a csontja,
Szemeid és füleid az Ő szemei és fülei.
Az, aki békében él
Föld Anyjával,
Sosem ismeri meg a halált.
Ismerd meg ezt a békét elméddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És valósítsd meg ezt a békét testeddel.
Áldott a Fény Gyermeke,
Aki keresi Mennyei Atyját
Mert örök élete lesz.
Ő az, aki a Mindenható
Rejtett helyén lakozik,
És a Mennyei Atya
Árnyékában tartózkodik.
Mert Ő ad majd hatalmat Angyalainak fölötted,
Hogy az Ő útjain tartsanak téged.
Tudd meg, hogy Mennyei Atyánk volt
Lakóhelyünk
Minden időkben.
Mielőtt a hegyek kiemelkedtek,
Vagy mielőtt Ő megformálta
A Földet és a világot,
Az örökkévalóságtól, az örökkévalóságig
Létezik a szeretet
A Mennyei Atya
És gyermekei között.
És hogyan szakadhatna meg ez a szeretet?
A kezdetektől
Az idők végéig
A szeretet szent lángja
Ragyog a Mennyei Atya,
És a Fény Gyermekei
Feje körül:
Akkor hogyan lenne kioltható ez a szeretet?
Se nem úgy, mint egy gyertya lángja,
És úgy sem, mint az erdőben elharapódzó tűz.
Mert az Örök Fény
Lángjával ég,
És ezt a lángot nem lehet elpusztítani.
Szeresd Mennyei Atyádat,
Tartsd meg parancsait:
Járjál együtt Szent Angyalaival,
És találd meg békédet Szent Törvényében.
Mert az Ő Törvénye a teljes Törvény:
Bizony, az a törvények Törvénye.
Törvényén keresztül alkotta
A földet és a mennyet egy nap,
A hegyek és az óceán
Mennyei Atyánk zsámolya.
Kezeivel alkotott,
És alakított bennünket,
És adta nekünk az értelmet,
Hogy megtanulhassuk Törvényeit.
Úgy borítja be Őt a Fény,
Mint egy palást:
Úgy ereszkedik alá az egekből,
Mint egy tündökletes függöny.
Felhőkből alkotta hintaját,
És a szelek szárnyain sétál.
Ő küldi a tavaszt a völgyekbe,
És lehelete érződik a hatalmas fák között.
Kezeiben vannak a föld mélységei,
És a hegyek lenyűgöző ereje is.
Az óceán az Övé,
És kezei formálták a szárazföldet.
Az egek mind Isten dicsőségét zengik,
És az égbolt az Ő Törvényét mutatja.
És örökül hagyta egész birodalmát
Az Ő gyermekeinek,
Azoknak, akik együtt járnak Angyalaival,
És megtalálták békéjüket a Szent Törvényben.
Akartok-e még többet tudni gyermekeim?
Hogyan beszélhetnék el ajkaink,
Az elmondhatatlant?
Hasonlóképpen, mint mikor
Egy néma eszi a gránátalmát:
Hogyan mondhatná el ő annak ízét?
Ha mi azt mondjuk, hogy a Mennyei Atya
Lakozik mibennünk,
Akkor a magasságos egek megszégyenülnek.
Ha azt mondjuk, Ő rajtunk kívül lakozik,
Akkor az hamisság-
A tekintetet, amely fürkészi a távoli horizontot
És a szemet, amely az emberek szívébe lát
Egyként Ő teremtette.
Mennyei Atyánk nem testesül meg,
Ő nincs elrejtve.
Ő nincs felfedve,
Mert Ő felfedhetetlen.
Gyermekeim, nincs arra szó,
Ami elmondhatná, hogy kicsoda Ő!
Csak annyit tudunk:
Mi a gyermekei vagyunk,
És Ő a mi Mennyei Atyánk.
Ő a mi Magasságos Istenünk,
És mi az Ő legelőjének gyermekei vagyunk,
És az Ő kezének bárányai.
Az, aki békében él
Mennyei Atyjával,
Az belépett a Törvény
Szentélyébe,
És szövetséget kötött Istennel,
Ami örökké fog tartani.
Ismerd meg ezt a békét elméddel,
Kívánd ezt a békét szíveddel,
És valósítsd meg ezt a békét testeddel.
Ámbár mennyek és Föld megszűnhetnek,
A Szent Törvény egyetlen betűje sem
Fog változni, sem eltűnni.
Mert kezdetben vala a Törvény
És a Törvény vala Istennél,
És a Törvény Isten vala.
A Mennyei Atya
Hétszeres Békéje
Legyen mindig veletek."
--------------------------------------------------------------------------------
A HOLTTENGERI TEKERCSEKKEL AZONOS TÖREDÉKEK
És Énok járt Istennel
És ő nem volt,
Mert Isten elvitte őt.
Esszénus Genezis 5:24
A Törvény a Közösség
Kertjébe lett plántálva, hogy
megvilágítsa az emberek szívét,
és egyenessé tegyen előtte
a tökéletes igazsághoz vezető minden utat,
a szerény szellem, a kiegyensúlyozott kedély,
a kötetlenül együtt érző természet,
és végtelen jóság, és megértés, és belátás,
és hatalmas bölcsesség, amely hisz Isten minden
munkájában,
és az őszinte bizalom az Ő számos áldásában és a
Nagy Rend,
minden dolgai tudásának szelleme,
együttérzés az igazság minden gyermekével,
a sugárzó tisztaság, amely vonakodik minden szennytől,
a titoktartás, az igazság és a belső tudás titkainak
minden rejtett dolga tekintetében.
A Holttengeri Tekercsek
Fegyelmi Kézikönyvéből
Te ismertetted meg velem a
Te mély, misztikus dolgaidat.
Minden dolgok általad léteznek
és nincsen semmi kívüled.
Törvényeddel
Te vezérelted szívem,
Hogy lépéseim egyenesen a
jó út felé haladjanak,
oda, ahol Te lakozol.
A Holttengeri Tekercsek
Himnuszok VII. Könyvéből
A Törvény azért lett plántálva, hogy jutalmat kapjanak a
Fény Gyermekei
gyógyítással és bőséges békével,
hosszú élettel,
az örök életű áldások gyümölcsöző magvaival,
véget nem érő örömmel
az örök Fény halhatatlanságában.
A Holttengeri Tekercsek
Fegyelmi Kézikönyvéből
Köszönöm Neked Mennyei Atya,
hogy engem az áramló folyók forrásához vittél,
egy élő forráshoz
a szárazság sivatagjában
locsolván a csodák örök kertjét,
az Életfát, a misztériumok misztériumát,
Örök életű ágakat növesztvén az örök ültetéshez,
Hogy mélyesszék gyökereiket
Az örök forrásból eredő
Élet folyamába.
És te Mennyei Atya
megvéded gyümölcseiket
a nappal, és az éjszaka angyalaival,
és az örökösen égő, Fény lángjaival.
A Holttengeri Tekercsek
Hálaadó Zsoltárából
Hálás vagyok Mennyei Atya,
mert felemeltél engem
a végtelen magasságba,
és én a síkság csodái között sétálok.
Te vezetsz engem,
hogy megtaláljam a Te határtalan közelségedet
a föld mélységeiből.
Te tisztítottad meg testem,
hogy csatlakozzam a föld angyalainak seregéhez,
és szellemem elérje
a mennyei angyalok gyülekezetét.
Te adsz az embernek örök életet,
hogy dicsérje hajnalban és este
a Te munkáidat, és csodáidat, örömteli énekben.
A Holttengeri Tekercsek
Hálaadó Zsoltárából
Magasztalom alkotásaidat
a hálaadás énekeivel
állandóan, időről időre,
a nappalok váltakozásában, és annak örök rendjében,
a forrástól jövő fénnyel,
és az este homályba borulásánál és a fény kialvásánál,
és a sötétség megszűnténél, és virradatkor,
folyamatosan minden idők generációiban.
A Holttengeri Tekercsek
Hálaadó Zsoltárából
Ő áldjon meg téged minden jóval,
őrizzen meg minden gonosztól,
és világosítsa meg szívedet az élet tudásával,
és kedveskedjen neked az örök bölcsességgel.
És adja rád az Ő hétszeres áldását,
Hogy örök békéd legyen.
A Holttengeri Tekercsek
Fegyelmi Kézikönyvéből
A ránk virradó nappal
átölelem Anyámat,
az eljövendő éjszakával
csatlakozom Atyámhoz,
és a tovatűnő estével, és reggellel
belélegzem Törvényeiket,
és nem fogom megszakítani
ezeket az Egyesüléseket
az idők végezetéig.
A Holttengeri Tekercsek
Fegyelmi Kézikönyvéből
Az ember mellé két szellemet rendelt Ő,
amelyekkel együtt kell járni.
Ezek, az igazság és a hamisság szellemei,
az igazság a Fény forrásából születik,
a hamisság a sötétség kútjából.
Az igazság minden gyermekének birtoka
a Fény Angyalainak kezében van,
és így ők a Fény útjait járják.
Az igazság és hamisság szelleme
harcol az ember szívében,
bölcsen és ostobán viselkedvén.
És ahogy az ember örökli az igazságot,
úgy kerüli el a sötétséget.
Áldassanak azok, akik sorsukat a Törvénybe helyezték,
hogy az igazak módján járják útjukat.
Áldja meg őket a Törvény minden jóval,
és tartsa őket távol a gonosztól,
és világosítsa meg szíveiket
az élet dolgaiba való belátással,
és kegyeskedjen nekik az örök dolgok tudásával.
A Holttengeri Tekercsek
Fegyelmi Kézikönyvéből
Elértem a belső látást,
és a Te bennem lévő szellemeden keresztül
meghallottam csodás titkaidat.
Misztikus belátásod révén
a tudásnak kútforrását
szabadítottam fel bennem,
az erőnek forrását,
ami ontja az élő vizet,
a szeretet áradatát
és a mindent átölelő bölcsességet
az örök Fény ragyogásához hasonlóan.
A Holttengeri Tekercsek
Himnuszok Könyvéből
--------------------------------------------------------------------------------
AZ IGAZSÁG TANÍTÓJÁNAK ESSZÉNUS KÖNYVÉBŐL
És a Mester odament a folyó partjára, ahol a nép összegyűlt, mindazok, akik éhezték az Ő szavait. Majd megáldotta őket, és kérdezte, hogy mi az, amit még tudni szeretnének.
És az egyik megszólalt:
- Mester, beszélj nekünk mindazokról a dolgokról, amiket sokra kell tartanunk, és mik azok, amelyeket el kell vetnünk?
És a Mester válaszolt, mondván:
- Minden bajt, amit az emberek elszenvednek, rajtuk kívül álló dolgok okozzák, mert ami bennünk van, az soha nem okozhat szenvedést. Egy gyermek meghal, elvész egy vagyon, a ház és termés leég, és mindenki tehetetlen, és így kiált föl: "Mit tegyek most? Mi fog most velem történni? Hogyan történhetett ez?"
- Mindezek a panaszok azoktól erednek, akik szomorkodnak, vagy örvendeznek a velük történt események felett, olyan események felett, amihez semmi közük. Mert ha mi olyasmit gyászolunk, ami nincs a hatalmunkban, akkor olyanok vagyunk, mint a kisgyermek, aki megsiratja a napot, amint az lebukik a horizont alá.
- Az ősök azt mondták, hogy ne kívánd felebarátod semmilyen tulajdonát.
És én most azt mondom néktek, hogy ne kívánjatok semmit, ami nincs a hatalmatokban, mert csak ami bennetek van, az tartozik hozzátok, és ami kívületek van az másra tartozik.
És ebben van a boldogság:
- Tudni, hogy mi a tiéd, és mi nem.
Ha örök életetek lesz, akkor szilárdan tartsatok ki a bennetek lévő örökkévalóság mellett, és ne ragadjatok meg az emberi világ árnyékában, amely a halál magvait hordozza.
- Nem min azok a dolgok történnek meg veletek, amik kívül esnek hatalmatokon? - De bizony.
- És a jónak és a gonosznak az ismerete nincsen bennetek? - De bizony.
- Nincs-e az a hatalmatokban, hogy amik megtörténtek, azokat a bölcsesség és a szeretet fényében vizsgáljátok, a szomorúság és elkeseredés helyett? - De bizony.
- Megakadályozhat-e bárki benneteket, hogy ezt tegyétek? - Nincs ember, aki ezt megteheti.
De aztán ne kiáltsatok fel ily módon: "Mit tegyek most? Mi fog most velem történni? Hogyan történhetett ez?"
- Mert bármi megtörténhet, de ti azt csakis a bölcsesség és szeretet fényében ítéljétek meg, és lássatok minden dolgokat az Angyalok szemeivel.
Mert a szerint mérlegelni a boldogságodat, hogy mi történik veled annyi, mint szolgaként élni. De a benned lakozó Angyalokhoz méltón élni azt jelenti, hogy szabad vagy. Isten igazi gyermekeként szabadságban fogsz élni, és fejed csak a Szent Törvény parancsolatai előtt kell meghajtanod. Ha így élsz, amikor a Halál Angyala jön érted, kinyújthatod kezeidet Isten felé, mondván: "Szem előtt tartottam azokat az Egyesüléseket, amiket azért kaptam Tőled, hogy megismerjem Törvényedet, és az Angyalok ösvényén járjak: nem gyaláztalak meg tetteimmel: lásd hogyan használtam a bennem lévő belső látást: vádoltalak én valaha Téged? Panaszkodtam én ellened azért, ami velem történt, vagy kívántam-e, hogy másként legyen? Kívántam-e, hogy Törvényedet megszegjem? Te adtál nekem életet, én köszönetet mondok mindenért, amit Tőled kaptam: hogy mostanáig használtam azokat a dolgokat, amik a Tieid, elégedett vagyok: vedd vissza azokat, és helyezd őket, ahova csak akarod, mert minden dolgok a Tieid, az örökkévalóságig."
Tudjátok meg, hogy az ember nem szolgálhat két mestert.
- Nem kívánhatjátok, hogy tiétek legyen a világ gazdagsága, és a Mennyek Országa is. Nem kívánhatjátok a földnek birtoklását, és hatalmat az emberek fölött, és szintúgy a Mennyek Országát. A gazdagság, a föld és a hatalom, ezek a dolgok nem az emberhez tartoznak, mert azok a világból valók. De a Mennyek Országa a tiétek mindörökre, mert az bennetek van. És hogyha azt kívánjátok, és keresitek, ami nem tartozik hozzátok, akkor biztosan elveszítitek azt, ami a tietek. Bizony mondom néktek, hogy semmit sem adnak vagy adtak ingyen. Mert az emberek és angyalok világában minden dolognak értéke van. Az, aki jólétre és gazdagságra vágyik, annak törtetnie kell érte, azok kezét kell csókolnia, akiket nem tisztel, ki kell fárasztania magát más emberek ajtajánál, számos hamis dolgokat kell mondania és tennie, arany, ezüst és édes olaj ajándékot kell adnia, mindezt és még többet kell egy embernek megtennie, hogy megkapja az áhított gazdagságot, és elérje mások kegyeit. És amikor azt elértétek, akkor mivel rendelkeztek?
- Ez a gazdagság és hatalom biztosítani fogja számotokra a félelem nélküli életet? A szellem békéjét, a Föld Anya Angyalainak társaságában eltöltött napot, és a Mennyei Atya Angyalaival való egyesülés éjszakáját?
- Azt várjátok, hogy ezeket a nagy dolgokat csak úgy egyszerűen a semmiért megkaphatjátok?
- Amikor az embernek két mestere van, akkor gyűlöli az egyiket, és szereti a másikat, vagy kitart az egyik mellett, és megveti a másikat.
Ti nem szolgálhatjátok egy időben Istent, és a világot is.
- Véletlenül a kutatok kiapad, vagy a drága olaj kiömlik, házatok leég, gabonátok kiszárad: de ti csak legyetek bölcsességgel és szeretettel telve akármi is történik veletek. Az eső újra feltöltheti a kutat, a házakat újra lehet építeni. A gabonát újra lehet vetni: mindezek a dolgok elmúlnak, és visszajönnek, és újra csak elmúlnak. De a Mennyek Országa örökkévaló, és soha meg nem szűnik. Ezért ne cseréld el azt, ami örökkévaló azért, aminek kérész élete van.
* * *
"Amikor az emberek azt kérdezik tőled, hogy milyen országból való vagy, ne mondd, hogy ebből, vagy abból az országból, mert az igazság, hogy csak egy szegény test az, amelyik ennek a földnek egyik kis sarkában született. Hanem te, óh, Fény Gyermeke a Közösséghez tartozol, ami körülöleli a mennyeket, és a még azon túliakat is, és a Mennyei Atyától erednek nemcsak apád és nagyapád, hanem minden a földön élő lény magvai. Bizony mondom, te az Isten gyermeke vagy, és minden ember a testvéred: Nem szabadít meg minden szomorúságtól, és félelemtől az a tudat, hogy Isten a te teremtőd?
Ennek okáért mondom néktek, ne akarjátok felhalmozni a világi dolgokat, vagyont, aranyat és ezüstöt, mert mindezek csak romlást és halált hoznak. Mert minél nagyobb halom kincset hordtok össze, annál vastagabb lesz sírkamrátok fala. Tárjátok szélesre lelketek ablakait, és szívjátok be a szabad ember friss levegőjét. Miért törődnétek az öltözéketekkel? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: azok nem gürcölnek, fonalat sem fonnak: és mégis, azt mondom néktek, hogy még Salamon sem volt úgy feldíszítve dicsőségében, mint ezek bármelyike. Miért törődnétek a táplálékkal? Nézzétek Föld Anyátok ajándékait: fáinak érett gyümölcseit, és földjeinek arany gabonáját. Miért törődnétek házzal, vagy földdel? Az ember nem adhatja el azt, ami nincs a tulajdonában, és nem birtokolhatja egyedül azt, ami már mindenkié. Ez a széles föld a tiétek, és minden ember a testvéretek.
- A Föld Anya Angyalai sétálnak veletek nappal, és a Mennyei Atya Angyalai vezérelnek titeket éjjel, és bennetek lakozik a Szent Törvény.
- Nem méltó a király gyermekéhez, hogy megkívánjon holmi csecsebecsét a pocsolyában, hanem foglaljátok el helyeteket az ünnepi asztalnál, és töltsétek be örökségeteket tisztességgel. Mert mi Istenben élünk, és tevékenykedünk, és benne van egész lényünk. Mi az Ő gyermekei vagyunk valóban, és Ő a mi Atyánk."
* * *
Csak az szabad, aki úgy él, ahogy élni kíván, akit nem akadályoznak tetteiben, és akinek kívánságai megvalósulnak. Az, aki nincs megkötve, az szabad, de akit korlátozhatnak, vagy akadályozhatnak, az az ember biztos, hogy szolga. De ki az, aki nem szolga? Az az ember csak, aki nem kíván semmit, ami a másoké. És mik azok a dolgok, amik az övéi? Gyermekeim, csak a bennetek lévő mennyek országa, ahol a Mennyei Atya Törvénye lakozik, csak az tartozik hozzátok. A mennyek országa hasonló ahhoz, mint amikor a kereskedő jókora gyöngy után kutat: és amikor talált egy értékes drágagyöngyöt, elment és eladta azt. Ha ez az értékes gyöngy a tietek lesz mindörökre, miért cserélnétek el kavicsokra, vagy kövekre? Tudjátok meg, hogy házatok, földetek, fiaitok és lányaitok, a szerencse minden öröme, és a megpróbáltatás szomorúságai, igen és még az is, hogy mások mit tartanak rólatok, mindezen dolgok nem hozzátok tartoznak. És ha ti ilyen dolgok után vágyódtok, és törekszetek, és bánkódtok és örvendeztek fölöttük, akkor ti valójában szolgák vagytok, és szolgaságban is maradtok.
Gyermekeim, ne ragaszkodjatok olyan dolgokhoz, amelyek nem a tieitek! Ne engedjétek, hogy a világ rátok nőjön, - úgy, ahogy a kúszó szőlőindák gyorsan benövik a tölgyet, - úgy, hogy az még fájdalmat is okoz, amikor letépik rólatok. Mezítelenül jöttetek anyátok méhéből, és mezítelenül fogtok visszatérni oda. A világ adatott, és a világ elvétetik. De égen és földön nincs hatalom, amely elvehetné tőletek a Szent Törvényt, ami bennetek lakozik. Ti talán láthatjátok szüleitek meggyilkolását, és kiüldözhetnek benneteket országotokból, akkor menjetek derűs szívvel élni egy másik országba, és tekintsetek szánalommal szüleitek gyilkosára tudván, hogy tettével önmagát gyilkolja meg. Mert ti ismeritek már igazi szüleiteket, és biztonságban éltek igazi hazátokban. Mert igazi szüleitek a Mennyei Atya és a Föld Anya, és igazi hazátok a Mennyek Országa. A halál sosem választhat el benneteket igazi szüleitektől, és igazi hazátokból nincsen száműzetés. És bennetek lakozik a Szent Törvény, a minden viharoknak ellenálló szikla, az a ti bástyátok, és az a ti üdvösségetek.
--------------------------------------------------------------------------------
TÖREDÉKEK JÁNOS ESSZÉNUS EVANGÉLIUMÁBÓL
Kezdetben vala a Törvény, és a Törvény vala Istennél, és a Törvény vala Isten. Ugyanez volt kezdetben Istennel. Minden dolgok általa jöttek létre, és nélküle nem volt semmi, amit nem Ő teremtett. Benne volt az élet, és az élet az ember világossága volt. És a fény ragyogott a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be.
A sivatag távoli vidékérő jöttek a Testvérek, hogy tanúbizonyságot tegyenek a Fényről, hogy rajtuk keresztül minden ember a Szent Törvény fényében járhasson. Mert az igazi fény megvilágít minden embert, aki a világra jött, de a világ nem ismeri azt. És akik elfogadják a Törvényt, azoknak megadatik a hatalom, hogy Isten fiaivá váljanak, és belépjenek az Örök Óceánba, amiben az Életfa áll.
És Jézus tanította őket, mondván:
- Bizony, bizony mondom néktek, hacsak az ember újra nem születik, nem láthatja meg a Mennyek Országát.
És erre az egyik azt kérdezi:
- Hogyan születhetik az ember újra, idős korában? Visszakerülhet másodszor is anyja méhébe, és megszületik?
És Jézus válaszolt:
- Bizony, bizony mondom néktek, hacsak az ember nem születik a Föld Anyától, és a Mennyei Atyától, és nem sétál a Nappal és Éjszaka Angyalaival, nem léphet be az Örök Birodalomba. Mert ami hústól születik, az hús, és ami szellemtől születik, az szellem. És testetek húsa a Föld Anyától születik, és a bennetek lévő szellem a Mennyei Atyától. A szél fúj, mikor hallatszik, és bár halljátok a hangot, mégsem tudjátok megmondani, hogy honnan jön. Ugyanígy van a Szent Törvénnyel is. Minden ember hallja, de nem ismeri föl, mert első lehelete óta vele van. De az, aki újraszületik a Mennyei Atyától, és a Föld Anyától, új fülekkel fog hallani, és új szemekkel fog látni, és a Szent Törvény lángja kigyullad őbenne.
Az egyik ember azt kérdezte:
- Hogyan lehetségesek ezek a dolgok?
Jézus válaszolt, és mondá néki:
- Bizony, bizony mondom néktek, mi azt mondjuk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit látunk, és ti nem fogadjátok el tanúságtételünket. Mert az ember arra született, hogy az Angyalokkal sétáljon, de ő ehelyett kincsek után kutat a sárban.
- A Mennyei Atya ráhagyta örökségét, hogy építse fel a Mennyei Birodalmat a földön, de az ember hátat fordított az ő Atyjának, és a világot, és annak bálványait imádja. És innen az elítélés, hogy a fény a világra jött, de az ember jobban szerette a sötétséget, mint a fényt, mert a tettei gonoszak voltak. Mert mindenki, aki rosszat tesz, az gyűlöli a fényt, és kerüli azt. Mert mi mindannyian Isten Gyermekei vagyunk, és Isten megdicsőült bennünk. És az a fény, ami Isten és az ő gyermekei körül ragyog, a Szent Törvény Fénye. És az, aki gyűlöli a fényt, megtagadja Atyját, és Anyját, aki világra hozta őt.
- És az egyik azt kérdezé, "Mester, hogyan ismerhetjük meg a fényt?"
És Jézus válaszolt, - Bizony, bizony mondom, új parancsolatot adok néktek: úgy szeressétek egymást, mint ahogy szeretnek titeket, akik együtt munkálkodnak a Közösség Kertjében. Ezáltal tudja meg minden ember, hogy ti is testvérek vagytok, aminthogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Egy ember szólott:
- Sokat beszélsz a Testvérek Közösségéről, de mi mindannyian nem lehetünk tagjai a Közösségnek. De mi szeretjük a fényt, és kerüljük a sötétséget, és senki nincs közöttünk, aki a rosszat kívánja.
És Jézus válaszolt:
- Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben. Tudjátok meg, hogy Atyánk birodalmában nagyon sok palota van, és a mi közösségünk csak egy sötét üveg, amely azt a Mennyei Közösséget tükrözi vissza, amihez égen és földön minden teremtmény tartozik. A közösség a szőlővessző, és a Mennyei Atya a gazda. Minden olyan ágat, ami nem terem gyümölcsöt, lemetszi, és amelyek gyümölcsöt hoznak, azokat megtisztítja, hogy még többet teremjenek. Ő bennünk lakozik, és mi Őbenne. És amint egy ág nem teremhet gyümölcsöt önmagában, ha nem lakozik a szőlőtőkén, ti sem lehettek másképpen, hacsak nem lakoztok a Szent Törvényben, amely az a szikla, amelyre közösségünk épül.
Az, aki a Törvényben lakozik, az több gyümölcsöt terem: mert a Törvény nélkül semmit sem tehettek. Ha egy ember nem lakozik a Törvényben, kivágattatik, és elszárad: az emberek összegyűjtik őket, és tűzbe vetik, hogy elégjenek.
És amint a testvérek lakoznak egymás szeretetében, amint a Szeretet Angyala tanította őket, hasonlóképpen kérjük, hogy ti is szeressétek egymást. Nagyobb szeretettel nem rendelkezik ember, mint akik a Szent Törvényt tanítják egymásnak, és úgy szeretik egymást, mint önmagukat. A Mennyei Atya bennünk van, és mi Őbenne, és mi szeretettel nyújtjuk ki kezeinket, és kérjük, hogy váljatok eggyé mibennünk. Azt a dicsőséget, amit Ő nyújt nekünk, mi nektek adjuk: hogy ti is eggyé válhassatok, amint mi egyek vagyunk. Mert Mennyei Atyátok már a világ alapjainak teremtése előtt szeretett titeket.
És a Testvérek ilyen módon tanították a Szent Törvényt azoknak, akik hallgatták, és azt mondták róluk, hogy csodálatos dolgokat vittek véghez, és meggyógyították a beteget és szenvedőt különböző füvekkel, a napsugár és a víz csodálatos alkalmazásával. És vannak más számos dolgok is, amit ők megcselekedtek, amiket ha egyenként kellene leírni, az egész világ sem tudná befogadni a leírásukat tartalmazó könyveket. ÁmenF.
TÖREDÉKEK A JELENÉSEK ESSZÉNUS KÖNYVÉBŐL
Íme a Levegő Angyala hozza majd Őt,
És minden szem látni fogja Őt,
És a közösség,
És a föld minden hatalmas közössége
Egyként emeli fel hangját és énekel
Ő érette.
Mindazon által, Ámen.
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.
Ami van, ami volt, és ami lesz.
És egy hang megszólalt, és én odafordultam,
hogy meglássam
A hangot, ami hozzám beszélt.
És amint megfordultam láttam hét arany gyertyát,
És azok lángoló fénye közepette
Láttam valakit, az Ember Fiához hasonlót,
Fehérbe öltözve, fehérbe, mint a hó.
És az Ő hangja megtöltötte a levegőt
A rohanó vizek hangjával,
És kezeiben volt hét csillag,
A mennyek lángoló fényével tele, ahonnan ők jöttek.
És amikor megszólalt, orcája volt a sugárzó fény,
Lángoló és aranyszínű, mint ezer nap.
És azt mondá: "Ne féljetek, Én vagyok az első, és utolsó,
Én vagyok a kezdet és a vég.
Írd le a dolgokat, amiket láttál,
És a dolgokat, amik vannak, és amik ezután lesznek,
A kezeimet kitöltő hét csillag misztériumát,
És a hét arany gyertyáét, amelyek örök fénnyel lángolnak."
A Mennyei Atya Angyalai a hét csillag,
És a Föld Anya Angyalai a hét gyertya.
És az ember szelleme a láng,
Amely a csillagok, és az égő gyertya között áramlik
A Szent fény hídja, a mennyek és a föld között.
Azt mondták, hogy Ő hét csillagot tartott kezeiben,
Aki a hét arany gyertya lángjai közepette sétált.
Az, akinek füle van, hadd hallja, amit a Szellem mondott:
"Neki, aki győzedelmeskedett, enni adok az Életfáról,
Ami Isten ragyogó Paradicsomának közepén áll."
És azután néztem, és íme,
Egy ajtó nyílt ki a mennyekben:
És egy hang, ami úgy hangzott minden felől,
Mint egy harsona.
Szólt hozzám: "Jer közelebb,
És megmutatom neked a dolgokat,
amik mostantól fogva lesznek."
És hirtelen ott voltam, szellemben,
A nyitott ajtó küszöbénél.
És beléptem a nyitott ajtón
A lángoló fény tengerébe.
És a vakító sugárzás tengerének közepén állt egy trón,
És a trónon ült valaki, akinek orcája rejtve volt.
És egy szivárvány volt a trón körül,
És a látvány olyan volt, mint egy smaragd.
És a trón körül tizenhárom ülés volt,
És azokon láttam tizenhárom öreget ülni,
Fehér ruházatba öltözve,
És arcukat a fény örvénylő felhői rejtették.
És hét lámpa tüze égett a trón előtt,
A Föld Anya tüze.
És a mennyek hét csillaga ragyogott a trón előtt,
A Mennyei Atya tüze.
És a trón előtt
Volt egy kristályként csillogó üvegtenger:
És abban tükröződött
A földnek minden hegye, völgye és óceánja,
És mindazon teremtmények, akik bennük lakoztak,
És a tizenhárom öreg meghajtotta magát az
Ő csodálatossága előtt,
Aki a trónon ült, akinek orcája rejtve vala,
És fény folyók áramlottak az öregek kezeiből,
Egyiktől a másikig,
És így kiáltottak, "Szent, szent, szent
Mindenható Úr Isten,
Ami volt, ami van, és ami lészen eljövendő.
Te méltó vagy, óh Isten, hogy megkapd a dicsőséget,
És tiszteletet és hatalmat,
Mert Te teremtettél minden dolgokat."
És én akkor Annak jobbján láttam,
Aki a trónon ült,
És akinek orcája rejtve volt,
Egy könyvet, amiben írás volt, és a hátsó oldal
Hét pecséttel volt lepecsételve.
És láttam egy Angyalt, aki hangos szóval hirdette:
"Ki az, aki érdemes arra, hogy a könyvet kibontsa,
És meglazítsa annak pecséteit?"
És nem volt lény égen és földön, sem a föld alatt,
Aki képes lett volna kinyitni a könyvet,
És akár csak ránézni.
És sírtam, mert a könyv nem nyílhatott ki,
És nem olvashattam azt, ami bele volt írva.
Az öregek egyike így szólt hozzám, "Ne sírj.
Nyújtsd ki a kezed, és vedd a könyvet,
Igen, a könyvet a hét pecséttel, és nyisd ki azt.
Mert az nektek íródott.
Akik egyszerre vannak a mélység legmélyebbjén,
És a magasság legmagasabbján."
És kinyújtottam a kezem és megérintettem a könyvet.
És íme, a borító felnyílt,
És ujjaim tapintották az arany lapokat,
És szemeim meglátták a hét pecsét misztériumát.
És észrevettem, és hallottam az Angyalok hangját,
Akik a trón körül voltak,
És azok száma tízezerszer tízezer volt,
És ezrek ezrei mondván hangos szóval,
"Minden dicsőség, és bölcsesség, és erő,
És hatalom mindörökkön örökké
Az Övé, aki feltárja a Misztériumok Misztériumát."
És láttam az aranyló fény örvénylő felhőit
Tündérhídként átívelve kezeimhez,
És a tizenhárom öreg kezéhez,
Az Ő lábaitól, aki a trónon ült,
És akinek orcája rejtve volt.
És felnyitottam az első pecsétet.
És észrevettem, és láttam a Levegő Angyalát.
És ajkai közül áramlott az élet lehelete,
És a Föld felett térdelt,
És a Bölcsesség szelét adta az embernek.
És az ember belélegezte azt.
És amikor kilélegezte, az ég elsötétült,
És az édes lég undorítóvá és bűzössé vált,
És gonosz füst felhői lebegtek alacsonyan
az egész Föld fölött.
És elfordítám orcámat szégyenemben.
És felnyitottam a második pecsétet.
És észrevettem, és megláttam a Víz Angyalát.
És ajkai közül áramlott az élet vize,
És a Föld felett térdelt,
És a Szeretet Óceánját adta az embernek.
És az ember belépett a tiszta és ragyogó vizekbe.
És amikor megérintette a vizet,
A tiszta hullámok elsötétültek,
És a kristálytiszta vizek iszappá sűrűsödtek,
És a halak tátogva vergődtek az undorító feketeségben,
És minden teremtmény szomjan veszett.
És én elfordítám orcámat szégyenemben.
És felnyitottam a harmadik pecsétet.
És észrevettem, és megláttam a Nap Angyalát.
És ajkai közül áramlott az élet lehelete,
És a Föld felett térdelt,
És az Erő tüzét adta az embereknek.
És a Nap ereje belészállt az ember szívébe,
Aki elfogadta az erőt, és egy hamis napot csinált vele,
És íme, a pusztítás tüzét terjesztette,
Felégetvén az erdőket, felperzselvén az életteli völgyeket,
Csak megpörkölődött csontjait hagyván testvéreinek.
És én elfordítám orcámat szégyenemben.
És felnyitottam a negyedik pecsétet.
És észrevettem, és megláttam az Öröm Angyalát.
És ajkai közül áramlott az élet muzsikája,
És a Föld felett térdelt,
És a Béke Dalát adta az embernek.
És az öröm, mint a muzsika,
És Béke dala áramlott az ember lelkén keresztül,
De az ember nem hallotta, csak a szomorúság,
És elégedetlenség durva hangzavarát,
És felemelte kardját,
És levágta a békéltetők kezeit,
És felemelte azt újra,
És levágta az éneklők fejét.
És én elfordítám orcámat szégyenemben.
És felnyitottam az ötödik pecsétet.
És észrevettem, és megláttam az Élet Angyalát.
És ajkai közül
Áramlott az Isten és Ember közötti szent szövetség,
És a Föld felett térdelt,
És a Teremtés ajándékát adta az embernek.
És az ember alkotott egy kígyó formájú sarlót vasból,
És learatta sarlójával az éhséget és a halált.
És én elfordítám orcámat szégyenemben.
És felnyitottam a hatodik pecsétet.
És észrevettem, és megláttam a Föld Angyalát.
És ajkai közül áramlott az Örök élet folyama,
És a Föld felett térdelt,
És az Örökkévalóság titkát adta az embernek.
És mondá, hogy nyissa ki szemeit,
És pillantsa meg a misztikus, nagy Életfát
A Határtalan Óceánban.
De az ember fölemelte kezét, és kivájta saját szemeit,
És azt mondá, hogy nincs örökkévalóság.
És én elfordítám orcámat szégyenemben.
És felnyitottam a hetedik pecsétet.
És észrevettem, és megláttam a Föld Anya Angyalát.
És Ő magával hozta a lángoló fénynek azt az üzenetét,
Amely a Mennyei Atya trónusától ered.
És ez az üzenet egyedül az ember fülének szólt,
Aki föld és ég között hányódik.
És az ember fülébe suttogta az üzenetet.
Bár az nem hallotta meg.
De én nem fordítottam el orcámat szégyenemben.
Íme, kinyújtottam kezem az Angyal szárnyaihoz,
És az ég felé fordítottam hangomat, mondván.
"Mondd nekem az üzenetet. Mert én ennék
az Élet fájának gyümölcséből,
Amely az Örökkévalóság Óceánjában nő."
És az Angyal nagy szomorúsággal nézett rám.
És nagy csönd volt a mennyekben.
És azután meghallottam a hangot, amely hasonló volt
A harsona hangjához, mondván,
"Óh, ember nem látod azt a gonoszságot, amit csináltál,
Amint elfordítottad orcádat az Isten trónusától,
És amikor visszaéltél
A Föld Anya hét Angyalának,
És a Mennyei Atya hét Angyalának ajándékaival?"
Borzalmas fájdalom ragadott meg,
Amint éreztem magamban
Mindazok lelkét, akik elvakították magukat,
Úgy, hogy csak saját húsuk kívánságait lássák.
És én láttam a hét angyalt, akik az Isten előtt álltak,
És akiknek hét trombitájuk volt.
És egy másik angyal jött, és megállt az oltárnál,
Akinek arany füstölője volt,
És sok illatos füstölőt is hozott,
Amit az összes angyalok imáival együtt ajánlott fel,
A trón előtt álló arany oltáron.
És a füstölők illata felszállt az angyalok kezéből
Az Isten elébe.
És az angyal vette a füstölőt,
És megtöltötte azt az oltár tüzével,
És rászórta a földre,
És erős hangok és mennydörgések lettek,
És villámok, és földrengések.
És a hét angyal, akiknek trombitái voltak,
Felkészültek, hogy megszólaltassák azokat.
És megszólalt az első angyal trombitája,
És jégeső és tűz, és vérrel keveredett tűz,
És azok zuhogtak a földre:
És a zöld erdők, és fák fellángoltak,
És a zöld füvek hamuvá zsugorodtak.
És megszólalt a második angyal trombitája,
És amint az óriási hegy lángra gyulladt,
Belevetették a tengerbe:
És a vér felhője úgy emelkedett a földről, mint a pára.
És megszólalt a harmadik angyal trombitája,
És íme, hatalmas földrengés követte,
És a nap olyan fekete lett,
Mint egy hajból szőtt zsákvászon,
És a hold olyanná vált, mint a vér.
És megszólalt a negyedik angyal trombitája,
És az egek csillagai a földre zuhantak,
Ami úgy rázkódott, mint a fügefa,
amely elhullajtja éretlen gyümölcseit,
Amikor a hatalmas orkán megrázza.
És megszólalt az ötödik angyal trombitája,
És az egek szétnyíltak, mint egy papirusz tekercs.
És az egész földkerekségen nem volt egyetlen fa,
Sem egy virág, sem egy szál fű.
És én álltam a földön, és lábaim belesüllyedtek a talajba,
Amely megpuhult a rengeteg vértől,
Ami addig terjedt, ameddig a szem elláthatott.
És az egész földön hatalmas csend volt.
És megszólalt a hatodik angyal trombitája.
És láttam egy hatalmas lényt, amint lejön a mennyekből.
Felhőkbe öltözötten:
Egy szivárvány volt a feje körül, és az ő arca volt a nap,
És lábai tűzoszlopok voltak.
És kezeiben tartott egy nyitott könyvet:
És jobb lábával a tengerre,
bal lábával a szárazföldre lépett,
És hangos szóval kiáltott, amit csodálatos volt hallani:
"óh, ember, akarnád-e,
hogy ez a látomás megvalósuljon?"
És válaszoltam, "Te tudod, óh Szent Egyetlen,
Hogy én bármit megtennék,
Hogy ezek a borzalmas dolgok meg ne történhessenek."
És ő mondá: "Az ember teremtette a pusztítás ezen erőit.
Saját elméjéből csinálta azokat.
Elfordította arcát
A Mennyei Atya és a Föld Anya Angyalaitól,
És kimunkálta saját pusztulását."
És én mondám: "Ragyogó angyal,
akkor nincs már semmi remény?"
És a lángoló fény folyamként áramlott kezeiből,
Amint válaszolt,
"Mindig van remény,
Óh, te ember, akiért az ég és föld lettek teremtve."
És akkor az angyal,
Aki az óceánon és a szárazföldön állt,
Fölemelte kezét az egekbe,
És megesküdött Reá, aki él mindörökkön örökké,
Aki teremtette a mennyeket, és mindazokat,
Ami benne van,
És a földet, és mindent, ami rajta van,
És az óceánokat, és mindent, ami benne van,
Hogy soha többé nem lesz idő:
De a hét angyal trombitájának napjaiban,
Amikor Ő újra megszólal,
Az Isten misztériuma feltárul azoknak,
Akik ettek az Élet Fájáról,
Amely az Örök Óceánban áll, az idők végezetéig.
És a hang újra szólt, mondván:
"Menj, és vedd a könyvet,
Amely nyitva áll az angyal kezében,
Aki az óceán és a szárazföld között áll."
És én odamentem az angyalhoz, és mondtam neki,
"Add nekem a könyvet, mert én ennék az Élet Fájáról,
Amely az Örök Óceán közepében áll."
És az angyal odaadta nekem a könyvet,
És én kinyitottam, és olvastam benne arról,
Ami mindig volt, ami most van,
És ami majd meg fog történni.
Én láttam a holokausztot,
Ami majd elnyeli a Földet,
És a hatalmas pusztulást,
Ami az összes népeket belefullasztja a vér tengerébe.
És én láttam az ember örök életét is,
És a Mindenható végtelen megbocsátását.
Az emberek lelkei üres lapok voltak a könyvben,
Mindig készen, hogy egy új dalt ráírjanak.
És felemeltem arcomat a Föld Anya hét Angyalára,
És a Mennyei Atya hét Angyalára,
És éreztem, hogy lábaim érintik
A Föld Anya szent homlokát,
És ujjaim érintik a Mennyei Atya szent lábait,
És én elmondtam a Hálaadás Himnuszát:
Köszönöm Néked, Mennyei Atyám,
Hogy az áramló folyamok forrásához engedtél engem,
Egy élő forráshoz a sivatagban,
Öntözni a csodák örök kertjét,
Az életfát, a Misztériumok Misztériumát,
Örök életű ágakat növelvén az örök ültetéshez,
Besüllyeszteni gyökereiket az örök forrásból eredő
Élet folyamába.
És Te, Mennyei Atyám,
Védd meg gyümölcseiket
A nappal és éjszaka Angyalaival,
És a minden módon égő Örök Fény lángjaival.
De a hang ismét szóla,
És szemeim megint elkalandoztak
A fény birodalmának pompáitól.
"Figyelj, óh ember!
Ráléphetsz az igaz útra,
És sétálhatsz az Angyalokkal,
Énekelhetsz a Föld Anyáról nappal,
És a Mennyei Atyáról éjszaka,
És lényedet átjárhatja a Törvény arany folyama.
De elhagynád testvéreidet,
Hogy belesüllyedjenek a vér tátongó szakadékába,
Amint a fájdalom gyötörte Föld borzong és nyög
Kő bilincsei alatt?
Tudnál-e inni az örök élet kelyhéből,
Amíg testvéreid szomjan halnak?"
És a szívem elnehezült a részvéttől,
És néztem, és lám,
Feltűnt egy nagy csoda a mennyekben:
Egy napba öltözött asszony, és lábai alatt a hold,
És fején egy hétcsillagú korona.
És tudtam, hogy Ő a forrása a rohanó folyóknak,
És Ő az erdők anyja.
És álltam a tenger fövenyén,
És láttam egy bestiát kiemelkedni a hullámok közül,
És orrlyukaiból undorító és utálatos levegőt fújt,
És ahol kiemelkedett a tengerből,
A tiszta vizek mocsárrá váltak,
És testét fekete, és gőzölgő kövek borították.
És a napba öltözött asszony
Kinyújtotta karjait a bestia felé,
És a bestia magához rántotta és átölelte Őt,
És íme, az Ő gyöngyház színű bőre összeráncosodott,
A bestia undorító leheletétől,
És gerince összetört sziklatörő karjainak ölelésében,
És véres könnyeket sírva süllyedt az iszapba.
És a bestia pofájából emberek hadseregei özönlöttek elő,
Kardokat suhogtatva, és hadonászva, egyik a másikkal.
És ők borzalmas dühvel harcoltak,
És levágták saját végtagjaikat, és kivájták szemeiket,
Amíg végül az iszapos mélységbe zuhantak,
Agóniájukban és fájdalmukban üvöltve.
Odaléptem a mélység pereméhez, és lenyújtottam kezem,
És láthattam az örvénylő vér forgatagát,
És az ott lévő emberek,
Mint csapdába esett legyek a pókhálóban.
És én megszólaltam hangosan, mondván,
"Testvéreim, dobjátok el kardotokat,
És fogjátok meg kezemet.
Ezt az Őt bepiszkító és megszentségtelenítő helyet,
Aki benneteket teremtett,
És aki nektek adta örökségét.
Mert számotokra az adás-vétel napjai befejeződtek,
És megszűntek a vadászat és a gyilkolás napjai is.
Mert az, aki fogságba vet, az fogságba fog jutni,
És aki karddal gyilkol, kard által fog elveszni.
És a föld kereskedői sírnak és gyászolnak majd,
Mert többé nem lesz, aki megvásárolja portékáikat:
Az arany és ezüstáruk, és drágakövek,
Gyöngyök, finom fehérnemű,
és bíbor, és selyem, és a skarlát,
És a márvány, és az állatok, a birkák, és lovak,
És a hintók, és szolgák, és az emberek lelke,
Mindezen dolgokat nem vehetitek és adhatjátok,
Mert mindez a vér tengerébe van temetve,
Mert ti hátat fordítottatok a ti Atyátoknak, és Anyátoknak,
És imádtátok a bestiát,
hogy kőből építsen nektek paradicsomot.
Testvéreim, dobjátok el fegyvereiteket,
és fogjátok meg a kezem."
És amint az ujjaink összekapcsolódtak,
A távolban egy hatalmas várost láttam,
Fehéret és ragyogót a horizonton, szikrázó alabástrom,
És hangok voltak, és mennydörgés és villámlás,
És egy nagy földrengés,
Amilyen nem volt, mióta ember van a földön,
Olyan hatalmas volt a földrengés, és olyan óriási.
És a nagyváros három részre szakadt,
És a nemzetek városai leomlottak:
És a nagyváros megmaradt,
Hogy adjon egy kupával haragja vadságának borából.
És minden sziget elúszott,
És a hegyeket nem találták.
És a mennyekből óriási jégeső ömlött az emberekre.
Minden egyes jégdarab olyan súllyal, mint egy tálentum.
És egy hatalmas angyal fölvett
egy óriási malomkőhöz hasonlító követ,
És belevetette a tengerbe, mondván,
"Így lesz a nagyváros lerombolva erőszakkal,
És soha többé nem lehet megtalálni.
És a hárfások, muzsikusok, és dudások,
Énekesek, trombitások hangjai soha többé nem fognak
Hallatszani benne.
És a kandeláberek fénye sem fog ragyogni
Soha többé benne.
És a menyasszony és vőlegény
esküvői fogadalma sem fog hallatszani
Soha többé benne.
Mert kereskedőitek, akik a föld nagy emberei voltak,
Bűvészkedéseikkel egész nemzeteket becsaptak.
És a városban találták a próféták és szentek vérét,
És mindazokét, akiket lemészároltak a földön."
És a testvéreim belekapaszkodtak kezembe,
És nagy keservesen kimásztak az iszapos mocsárból,
És zavarodottan álltak a homoktengerben,
És az egek megnyíltak,
és esővel fürdették mezítelen testüket.
És én egy hangot hallottam az egekből,
Mint a vízesések zuhogását,
És mint egy óriási mennydörgés hangját:
De én hallottam a hárfások muzsikáját is,
amint hangszerükön játszottak.
És úgy daloltak, mintha most énekelnének először
a trónus előtt.
És láttam egy másik angyalt is szállni a mennyek közepén,
Dalolván az éjszaka és a nappal énekét,
És az örökéletű evangéliumot prédikálván azoknak,
Akik a földet lakják,
Azoknak, akik kimásztak a mocsárból,
És megfürdetve az eső által,
most mezítelenül állnak a trónus előtt.
És az angyal ekképpen kiáltott:
"Féljétek az Istent, és dicsőítsétek Őt,
Mert ítéletének órája elközeleg:
És imádjátok Őt, aki teremtette a mennyet és a földet,
És a tengert és a vizek forrásait."
És láttam, a megnyílt egeket, és egy fehér lovat,
És azt, aki rajta ült, úgy hívták: az Igaz és Hűséges,
És aki Igazságban ítél.
Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja,
És fején sok korona,
Palástja vakító fény,
Ami alól mezítelen lábai kivillantak.
És úgy nevezték Őt: Isten szava.
És a Szent Közösség követte Őt fehér lovakon,
Finom, fehér és tiszta lenvászonba öltözve,
És beléptek az örök és Határtalan Kertbe,
Amelynek közepén állt az Életfa.
És az eső mosdatta mezítelen tömeg eléjük vánszorgott,
Reszketvén a várható ítélettől.
Mert megszámlálhatatlanok az ő bűneik,
és bemocskolták a földet,
Igen, elpusztították a szárazföldek és vizek teremtményeit,
Megmérgezték a talajt,
Undorítóvá tették a levegőt,
És élve temették el Anyjukat, aki szülte őket.
De én nem láttam tovább, ami velük történt,
mert látomásom átváltozott,
Hirtelen új ég, és föld került szemeim elé:
Mert a korábbi ég és föld eltűnt,
És nem volt többé tenger sem.
És láttam a Közösség szent városát,
Amint ereszkedik alá a mennybéli Istentől,
Olyan díszesen,
mint az esküvőre felékesített mennyasszony.
És hatalmas hangot hallottam az egekből, mondván:
"Íme, az Úr házának szent hegye,
A hegységek tetején
Mindenek fölé emeltetett,
És minden népek oda fognak özönleni.
Jer hát, és menjünk fel az Úr hegyére,
Az Isten házához,
És Ő fog tanítani minket az Ő útjaira,
És mi azokon fogunk járni:
Mert a Szent Közösségen kívül
Nem ismerik a Törvényt.
Íme az Isten imaháza, ami az emberekben van.
És Ő bennük fog lakozni, és azok lesznek az Ő nép.
És az Isten velük lesz, és Ő lesz Istenük.
És Isten letöröli majd az összes könnyet szemeikről,
És nem lesz több halál sem,
Sem bánat, sem sírás,
És nem lesz többé fájdalom:
Mert a korábbi dolgok eltűntek.
Azok, akik háborúztak, kardjaikból ekét kovácsolnak,
És nyílhegyeikből metsző kést csinálnak:
Nem fog nemzet fegyvert fogni nemzet ellen.
A háborút sem fogják ismerni többé:
Mert a korábbi dolgok eltűntek."
És a Hang újra megszólalt:
"Íme, minden dolgokat megújítottam.
Én vagyok az Alfa, és Én vagyok az Omega,
A kezdet és a vég.
Én adom az arra szomjúhozóknak
Az élet vizének forrását.
Az, aki győzedelmeskedik, örököl majd minden dolgokat,
És én leszek az ő Istene, és ő lesz az én gyermekem.
De a gyávák és hitetlenek,
És az utálatosak, és gyilkosok, és minden hazugok,
Saját, kénköves tűzzel teli vermüket ássák."
És látomásom újra változott,
És hallottam a Szent Közösség hangját,
amint dalolni kezdtek,
Énekelvén: "Jer hozzánk,
És vezess bennünket a Törvény fényében."
És láttam a szent várost,
És a testvérek özönlöttek oda.
És a város nem volt híján sem a ragyogó napfénynek,
Sem a fényes holdsugárnak:
Mert Isten dicsősége megvilágította azt.
Láttam az Élet Vizének tiszta folyamát,
Amely olyan tiszta, mint a kristály,
Ami az Úr tónusától ered.
És a folyó közepén állt az Életfa,
Amely tizennégy féle gyümölcsöt terem,
És azoknak nyújtja gyümölcsét, akik ennének abból,
És a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.
És nem lesz ott éjszaka,
És nem lesz szükségük sem a gyertya lángjára,
sem a ragyogó nap fényére,
Mert az Úr Isten ad nékik fényt,
És ott fognak ők uralkodni mindörökkön örökké.
Elértem a belső látást,
És a bennem lévő szellemeden keresztül
Meghallottam a Te csodálatos titkodat.
A Te misztikus belátásod révén
Megnyitottad a tudás forrását,
Hogy feltörjön bennem,
És az erő forrását, ontván az élő vizet,
A szeretet és a mindent átölelő bölcsesség áradatát,
Mint az Örök Fény ragyogását.
Keresés
FŐTÁMOGATÓNK
