MTA tagadás

Melyet Széchenyi István alapított , de 1851-ben megvonja támogatását a Magyar Tudományos Akadémiától, mert a Bécsből a Habsburg ház által irányított Rotschild féle bankár, történelem hamisító kaszt szándékosan ellehetetleníti a Magyarság történeti kutatását.

Magyarság történetének teljes megsemmisítési törekvéseként, az általuk adoptált történészek, (köztük neves Magyarok) garmadájával létrehívták a földkerekség legszégyenteljesebb eszméjét a finnugorizmut. Ebbe ráadásul legnagyobb partner volt maga az a Vatikán, amelyet nem egy esetben a Magyar Királyok mentettek meg a mának!

Ezért háborgó de tiszta szívvel jelentem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem a magyaroké!

Legékesebb bizonyíték,  a „ Szumir örökségünk” link alól ide vágott írás:

„ az indo-európai népek, elsősorban a németek és angolok, szintén igényt emeltek a mezopotámiai keleti örökségre. Tudósaik szerint ők lennének a Nap-népek Úr-ágának, az „árjáknak” egyenes leszármazói, a legmagasabb emberi értékeket hordozó emberi nem.A keleti örökségre Európán kívüli jelentkezők is voltak, elsősorban a perzsák, akik országuk nevét is elhagyták és „Iránnal” (Úr-Hona) cserélték fel, hogy így jobban kidomborítsák az Úr-fajhoz való tartozásukat.

A szumír-egyiptomi magas kultúra örökségéért csak egyetlen régi nemzet nem jelentkezett: a magyar. Ez annál meglepőbb, mert az első nyugati kutatók (Sayce, Oppert, Lenormant, Rawlinson) az ősi kultúra megalkotójának éppenséggel egy magyar típusú nyelvet beszélő népet tartottak s ezt a körülményt többször is említették munkáikban. A. H. Sayce például „The archeology of the cuneiform inscriptions” c. kötetében (London, 1907) így szólt: „Babilónia legősibb művelt lakosai nem szemita nyelven beszéltek és így nem is lehettek szemiták... A bábeli kultúra olyan emberfajta alkotása, amely valamilyen, m a g y a r, vagy japán típusú nyelven beszélt. Ezek a kutatók azt remélték, hogy a magyar tudósok, akiket a kérdés eldöntésére a legalkalmasabbnak tartottak, - akárcsak a héber szakértőket az asszír kultúra kiértékelésére - kiveszik majd részüket az izgalmas kutatásból és segítik megállapítani az emberiség első magas kultúrájának szerzőjét és főbb örököseit.
A mezopotámiai kultúra magyar eredetének gyanúját a későbbi kutatók is fenntartották és könyvről-könyvre megismételték, hol uralaltájinak, hol turáninak nevezve a kultúra megalkotóit, amely kifejezésekbe a magyar mindig beleértődött. A Régi Kelet történetét tárgyaló legújabb összefoglaló munkában, a jól ismert UNESCO-kiadványban Woolley professzor fogalmazásában szintén azt olvashatjuk, hogy a szumír nyelv ragozó nyelv és ugyanabba a csoportba tartozik, mint a török, és a magyar - és Prof. Caquot megjegyzése szerint a hurri (Úri) és az urartui is.A magyar történet iránt érdeklődő és irányunkban rokonszenvet tanúsító Shokotu Faisi japán történész - és bizonyára más is - érthetetlennek találta a magyar tudósok tétlenségét és hozzánk intézett levelében kérdezte:„De miért nem oldják meg végre Önök - magyar tudósok - a Bibliában hemzsegő magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek problémáit?”

Az igazság az, hogy a magyar tudósok a megtisztelő meghívásnak, hogy vegyenek részt a Régi Kelet kutatásában és keressék ki az első magas kultúrában a maguk részét és örökségét, nem tettek eleget, távolmaradásukkal a, 

„Magyar” Tudományos Akadémia a külföldi kutatók által már bizonyított bibliai eredetet tagadja!

Azok a Magyar történészek teszik ezt, akik a Marxista Egyetemeken és a Habsburg ház által írányított MTA keblén nevelkedtek és melegszenek ma is!

Figyelmen kívül hagyva, sőt hiteltelennel minősítenek egy középkori krónikást, Kézai Simont, aki a magyarság első őseként a legendás Nimródot jelöli meg.
Nimród először Kézai Simon, Kún László udvari papja, 1282 körül írt Gesta
Hungarorumában lép fel a magyar történetírásban.

Támaszkodva Josephus (Josephus, zsidó történetiró, szül. Jeruzsálemben Kr. u. 37-ben. Főmunkája a 93-ban irt görög nyelven; a zsidók történetét a világ teremtésétől egész Kr. u. 66-ig vezeti le.), Isidorus ( Isidorus Carthago novában született, 600-ban, a hispalisi (Sevilla) püspöke, történelemíró) , Orosius (Orosius Paulus, római történetiró, Hispaniában született, a Kr. u. V. sz.-ban élt, utoljára szt. Jeromosnál Palesztinában tartózkodott. Történeti műve: Historiarum libri VII adversus paganos, mely a világtörténet főbb eseményeit tárgyalja a teremtéstől egészen Kr. u. 410-ig.) , Gotfridus és mások történeti krónikáira!

Szerencsére hamarosan belépünk abba az időzónába, amikor a kollaboráns lakájtörténészeknek elérkezik a bújdosás ideje. Én már most nagyobb hitelt adok azoknak az embereknek, akik közel két ezer éve fogtak tollat, mintsem a mai megélhetési történelem hamisítóknak!