A Mi Jézus Urunk

.JÖJJETEK ÉN HOZZÁM, KIK ELFÁRADTATOK ÉS ÉN ÚJ ERŐT ADOK NEKTEK! ”

jezus.jpg
JÉZUS URUNK

 

"az én Békém legyen veletek!"

"én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Az Egyházalapítás óta az írások, amit "evangéliumnak" nevez a zsidó-kereszténységünk és minden egyháza "szentírásnak", vagyis "ISTEN IGÉJÉNEK" hirdet. Ma is ebben a szellemben oktat a papság és bizony ebből a környezetből kell újra életre kelni a Magyarságnak.

  Ha MAGYAR VALLÁS-t

akarunk követni, és Jézus Urunk által hirdetett "IGAZSÁG"-ot átvenni, 

- miként Ő mondta -

általa, az Igazság által szabadok legyünk.


A magyar érzelmű történészeket ma már nem a történelem kutatás foglalkoztatja igazán, hiszen számukra az már ismert, hanem a Magyarság évezredek óta történő kipusztítási szándékok okainak megtalálása a fő cél! Számtalan teljes megsemmisítési kisérletet követően a másik oldal egy új fegyverhez nyúlt, ez a történelmünk meghamisítása, melynek elsődleges célja a nemzeti öntudatunk eltüntetése ami nélkül mimcs Magyarság. Ez sem jött be, mert a világban szétszoródott Magyar történészek ismét leleplezték ezt a számdékot! Mai időkben sem adták fel a Magyarság megsemmisítésének szándékát, és ismét új eszközt találtak erre, a PÉNZT! De miért? Merül fel minduntalan a kérdés. Mielőtt sikerre érnének ezzel a fegyverrel, az utolsó pillanatokban ez a pici Nemzet ismét az élni akarásából adódóan kivédeni látszik ezt a végső támadást.

Miért vagyunk bárkinek is útjában? Mi a történelmi bűnünk? Mi az amiért el kellene bennünket történelmünkkel együtt tüntetni? Kik vagyunk valójában? Esküjükben miért tettek fogadalmat őseink a Magyarok Istenére?

Mindezekre a választ kizárólag a valláskutatással találhatjuk meg!

Jézus nyomában 

    Kutatásaink alapja és kiindulási pontja a Szentírások lesznek, melyeket bizonyára azoknak is el kell fogadni, akik írták, Isten szavának mondják és akként hírdetik azt! Első érdekes dolog a kutatások során az a kijelentés, melyet a zsidó Talmod említ Jézussal kapcsolatban:

" Jézus annak az átkozott Nimródnak a népéből való!"

Igen! Csakhogy Nimród az akkori zsidóság legnagyobb ellensége volt, hiszen Isten az Ő panaszára gyujtotta fel a Bábel tornyát, ahol több ezren bent égtek, erre bosszúból a szemiták lerohanták Babilont, amiért Nimród utnak bocsátotta 8000 évvel ezelőtt Hunor és Magor fiait nemzetségekkel együtt, hogy megóvja őket a bosszútól!

Na de kezdjük az elején. A római pápa önmagát Péter apostol utódjának nevezi, és arra hivatkozik, hogy a római Szent Péter-katedrálisban és a római egyházban folytatódik a Péter Apostoli Tanok hirdetése. De mindnyájan jól tudjuk, hogy ez nem igaz, mert az egész zsidó-kereszténység  Saul rabbi, a későbbi Pál apostol által kitalált ideológián alapszik.

Itt az ideje, hogy betekintsünk - ismét együtt - abba, hogy milyenek is voltak valójában:
 
Péter apostol tanai.




Így mondta Péter:
"NEKÜNK AZ IGE ÉS A TÖRVÉNY - JÉZUS! "



A Jézusi Igazság Megtalálásának kegyelmes áhítatával fogunk hozzá e tanok közléséhez, melyek valóságban az Úr Jézus által alapított Egyház fundamentumai... vagyis a

MAGYAR HIT ALAPJAI.


A Péter Tanok megértéséhez szükséges az elnevezések helyes értelmezése:

1. Az Úr Jézus is és Péter is különbséget tesz "izraelita" és "júdai" között, minek következtében: Jézus idejében izraelita elnevezés alatt nem értendő júdai - azaz zsidó. (L.: KIG. III. 297. oldal.)

2. Amikor Péter a "TÖRVÉNY"-ről beszél - magát az Úr Jézust és az Ő tanítását érti és sohasem a mózesi törvényt, vagyis a zsidókét.


Péter Apostol "KÜLDETÉSI KIJELENTÉSÉNEK" töredékei

(Az alábbiakban közölt Péteri Tanításokat valóban Péter szájából elhangzottnak ismeri el a Kr.u. 180-ból származó Gnosztikus Herakleon és maga Origenes is.)

"Az Úr szól feltámadása után nemzettestvéreihez:

Tizenkét tanítványt választottam számotokra, mivel méltóknak találtam őket, hogy világban küldetésetekkel a földkerekségen hirdessétek az emberek­nek az igazságot.

* * *

Ismerjétek be tehát, hogy Egy Isten van, aki mindennek kezdetét alkotta és aki a Vég felett rendelkezik. Aki láthatatlan, de mindent lát. Aki megfoghatatlan, de mindent átfog. Aki igénytelen, de mindenkinek szüksége van Rá. Akinek akaratából létezik a felismerhetetlen, a mindig létező, az elmúlhatatlan, a más által nem teremtett, aki hatalmával mindent teremtett.

Istent ne tiszteljétek görög módra. Mert (a görögök) tudatlanságba sodródva az Isten ismerete nélkül anyagból, amelyek használata felett nekik teljhatalmat adott: fából és kőből, ércből és vasból, aranyból és ezüstből, a használatukra szolgáló anyagokból - alkottak; abból, ami létüket szolgálja, készítettek és ezt tisztelik.
De ne tiszteljétek az Istent zsidó (júdai) módra sem. Mert ezek is - azon csalárd kábulatukban, hogy csak egyedül ők ismerik az Istent - tudatlanok. Mert angyaloknak és arkangyaloknak szolgálnak. 

* * *

"Ezért tanuljátok és őrizzétek meg tisztán és szent-tanként mindazt, amit átadunk Nektek. Ezzel Istent tisztelitek az új módon - a Jézus által. Mert a görögök és zsidók bölcselete elavult. Azért hát Ti vagytok a "harmadik nemzetség" - az Urat tudással tisztelő Jézus-hitűek. AZ ÚR JÉZUS MAGA A TUDÁS ÉS Ő A TÖRVÉNY IS!"

* * *

"Az olyan lélek, aki törekszik, közel van Istenhez.

Gazdag az, aki sokakon könyörül meg és Isten követésében ad abból, amije van. Mert Isten mindenkinek mindent megadott abból, amit teremtett. Ezért gondoljátok meg ti gazdagok, hogy szolgálnotok (adnotok) kell, mert többet kaptatok, mint amire szükségetek van. Lássátok be, hogy mások hiányában vannak annak, amiben fölöslegetek van. Szégyelljétek magatokat, ha idegen javakat tartotok meg. Kövessétek Isten nagylelkűségét, akkor nem lesz senki sem szegény."

* * *

Az Egyházalapítás

Nyilvánvaló, hogy a Péteri-Egyház alapítója az Úr Jézus (Mt. 16, 18.) és Ő nevezi ki Pétert Egyháza főnökévé. A tizenegy tanítvány részére utolsó utasításait és rendelkezéseit valahol Galileában a "hegyen" adja (Mt. 28. 16.), ahol tanítványai utoljára látták Őt a feltámadás után.

Kövessük most Péter útját!

Galileából Jeruzsálembe tér, de a nagy synhedrium többször bebörtönzi és Péter eltűnik Jeruzsálemből. Több mint tíz évig nem tudunk róla semmit, feltételezhető, hogy ebben az időben járja végig Ephesust, Patarát, Tróyát, a mai Török tengerpartot, amit a Bibliában Pálnak tulajdonítanak, hiszen az Ő nevéhez kötik az ephesusiakhoz írt leveleket, különös a dologban az, hogy Pál nem beszélte az ott élők nyelvét! Péter Apostol mellett szól az is, hogy Pál ezen időszak alatt ki sem mozdul Jeruzsálemből, hiszen ott szervezi az áttért zsidókból az Egyházat. Majd amikor Péter visszatér Antókiába, ahonnét indult a tengerparti térítő útjára, Kr.u. 40-ben Szíria fővárosában, Antiókiában alakítja meg az első egyházközösséget, amelyik mentes a zsidóságtól. Zsidókat nem neveznek rómaiak pogány­keresztényeknek és a "názári" vagy "galileai" elnevezés helyett ezekre használják először a "christiani" nevet, és ezzel különböztetik meg az ide tartozó Jézus-követőket a Jeruzsálemi központ zsidó-keresztényeitől.

Ahogyan Jeruzsálem lett a központja az evangélium zsidók között való terjesztésének, úgy Antiókia a kiindulási pontja a  gój, azaz nemzsidók Jézus-hitének és innen indult ki - Péter vezetésével - az a törekvés, hogy a Jézus-hit teljesen megszabaduljon a szűkkeblű zsidóság bilincseitől. Már erős az Antiókiai gyülekezet az első apostoli gyűlés összehívásának idején - Kr.u. 47-ben - és ennek a zsidómentes gyülekezetnek a hatalmára támaszkodik Péter Apostol, amikor szembehelyezkedik Saul-Pál által követelt állásponttal, és a nemzsidó Jézus­hitűeket mentesíti a mózesi törvények elismerése és követése alól ezekkel a szavakkal:
 
"Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk...?" (Ap. Csel. 15, 10.)


Az evangélium szerint Péter itt elhangzott szavai: "Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak a beszédjét és higgyenek." (Ap. Csel. 15, 7.) nyilvánvalóan megerősítik azt, hogy Péter az Antiókiai Egyház feje, és helyes az a történelmi megállapítás, hogy a jeruzsálemi központ első vezetője a zsidó Saul rabbi és utána a zsidó Jakab volt.

Érdekes véletlennek nem mondható az a hasonló eset, hogy a római egyház okmánytárából éppen úgy eltűntek a Péter-Tan iratai, és Péter apostolra vonatkozó minden történelmi adat, miképpen az I. István korabeli, és erre a "nyugatbahelyezésre" alapított római térítés fosztotta meg a Magyarságot ugyancsak minden történelmi adatától és okmányától, amelyik Honfoglaló és Honalapító NAGY ÁRPÁD utódainak uralkodására vonatkozik. A rovásfáktól is!

Miután azonban az evangéliumi iratok között szereplő "két" levelet Péter Apostol a "Poptusban, Galatziában, Kappadociában, Ázsiában és Bithiniában elszéledteknek" írja, és ez a terület magába foglalja Kis-Ázsiát, ami annyit jelent, hogy nem Pál járt Ephesusban, hanem Péter Apostol, és az eltüntetett Ephesusiakhoz írt leveletben  ezt a térítő útat magáénak vallja! De Péter járta be  a Káspi-tenger déli részét és az egész Pártus Birodalmat az Indus völgyéig - biztosan állíthatjuk, hogy Péter Apostol tökéletesen elvégezte a Jézusi megbízatás küldetésének munkáját és hirdette az Úr Igéjét a saját Népe között, akiket akkor "scytháknak" neveztek görögösen és akiknek nyelvét beszélte is.
Péter soha nem szólt a zsidókhoz, így Pál, azaz Saul rabbi lopta el tőle, és került be a Bibliába az alábbi idézet:

Tehét mégegyszer ismétlem, nem a zsidóknak, hanem a nagy Mah-Gar Népnek mondja Péter:

"Ti pedig választott Nemzetség, királyi papság, Szent Nemzet, megtartásra való Nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, ki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el Titeket." (Péter I. lev. 2, 9.)

De már nem Antiokiából köszönti őket, hanem azzal búcsúzik: "Köszönt benneteket a Veletek együtt választott babiloni gyülekezet". (Péter I. lev. 5, 13.)

A Pártus Birodalom nagy Babilonja lett így a zsidóktól mentes Péteri Egyház Eufráteszen inneni központja, és Antiókia maradt a római megszállás területén az egyházi székhely.

Igen fontos ennek az Egyháznak Péteri-Tanaiból hangsúlyozni azt a felfogást, hogy az Úr Jézus nem Megváltó, tehát nem azért jött, hogy minket a "bűntől megváltson".

Péter mindenkor MEGTARTÓ-nak nevezi az Urat. (Péter II. 1,11. és 3,2.) - aki megtartotta az Ő Népét.

Péter nem értett egyet Saul-Pál zsidó-kereszténységével és - mi úgy véljük - hogy azért tűntek el a Péteri írások, hogy a római módra kifejlődött kereszténység "Páli módon" alakulhasson. ezért lett a MEGTARTÓ-ból MEGVÁLTÓ, aki azért hal meg a kereszten Pál szerint, hogy feloldozzon a régi és a majdani bűneink alól.


Péter 11. levelében inti híveit a Pál-féle "nehezen érthető dolgok" (3,16.) ügyében, hogy "ki ne essenek saját erősségükből" (3,17.)

Az Új-Szövetségbe foglalt kanonizált iratokból - különösen az Apostolok Cselekedeteiből - azt látjuk, hogy a kereszténység terjesztésében azokra a feljegyzésekre esik a hangsúly, melyek a zsidóság, a görög és római területek lakosaira vonatkoznak. Viszont - a Szentlélek kitöltetésének tanúságtételében a számbeli fölény és túlsúly a "Pártusok és Médek, Elamiták és azok, kik lakoznak Mezopotámiában... Kappadociában, Pontusban és Ázsiában" (Ap. Csel. 2,9.) oldalán van.

Ez tehát azt bizonyítja, hogy a "Péteri Egyház"-nak sokkal több híve volt, mint a Saul alapítású júdai-kereszténynek. Rómának pedig amúgyis félelmei voltak a mezopotámiai Pártusoktól, hiszen két római Császár is áldozatul esett a háboruskodásuk során, így még jobban érthető, hogy a zsidó rabbi Saul-Pál tanait fogadták el, ahol a bűnbocsánat azaz a Megváltó kapott hangsúlyt! 

De a legnagyobb különbség a szentháromság-ban volt, ahol "Atya-Anya és Fiú" szerepelt a Szentlélekkel egybetartva!

 

Miután a "Bibliát" e júdai-keresztény saulizmus szerkesztette és kanonizálta, teljesen érthető, hogy az Evangéliumi írásokban hiányoznak azok az adatok, melyek Péter Egyházára és a "szkíta" népre vonatkoznak. De mindannak ellenére így is megállapítható az apokrifus iratokból és a "gnosztikus" evangéliumokból, hogy a "scythák és pártusok" között Péter és öccse András, valamint Tamás Apostolok voltak "otthon". Nagyszerűen leírja ezt Tamás Evangéliuma, hogy "Párthia fejedelmei hogyan ragaszkodtak Tamás Párthiába való visszatéréséhez".

Ezek mind beletartoznak abba a "Nagy Népbe", amit a Biblia HGR héber jellel írt "népnév" fordításaként "hagarénus"-nak ír, akik ellen harcol Saul király, (I. Krónika 5, 10. 20.) Dávid is kapcsolatban van velük (I. Krónika 27, 31.) és akik a Júdea elleni népszövetség tagjai (Zsolt. 83, 7.). Nem véletlen, hogy a középkori és újkori zsidó írók HGR alatt Magyarországot értik és a héber írásokban a "magyart" úgy írják... "hagri".

Így vezeti le a zsidó vallásos irodalom a zsidómentes babiloni Jézus-Hitet Péter apostol alapításától az Árpádokon át - a mai magyarokig. Ezért írja Izsák Ben Tróky: "A magyarok a Názáreti Jézus vallásának egyetlen követői."

Ki volt  Péter Apostol?


Ott kell kezdenünk, hogy a két személy - Péter és Pál - valóban léteztek. PÉTER - galileai volt, aki a galileai nemzsidó-fajú lakosság nyelvét beszélte. A görögöt hibásan bírta, mert az evangéliumi írásokban hivatkozás van arra, hogy a beszédjéből vették észre, hogy „galileai" - vagyis „gojim". Pál éppen fordítottja volt ennek. Tiszta zsidófajú, neve SAUL, foglalkozása rabbi, vagyis júdai-pap, héberül és görögül beszélt, - Jézus anyanyelvét nem ismerte.
Péter úgy van beállítva a római teológiában, hogy a „tanult, művelt, teológiai képzettségű hivatásos pap - Saul-Pál mellett" csak egyszerű „halászféle", aki talán írni sem tudott. És itt a „teológia" elhallgatja azt a legfontosabbat, hogy:

Péter az Úr Jézus tanítványa volt, aki kb. 10 évig „tanult" a Világ Világosságától, a Mesterek Mesterétől, akivel együtt élt, akit követett, s akit nem hagyott el soha. Tehát Péter e hosszú idő alatt „legalábbis" olyan tudásra kellett szert tegyen a Jézus-hitben, mint aminővel rendelkezett Saul a júdaiságban, de a két hitvilág merőben különbözött egymástól. Tekintetbe kell azt is venni, hogy:

Péter csak és kizárólag az Úrtól tanulta azt, amit tudott, ezzel szemben Saul sohasem látta az Urat, és sohasem beszélt vele. A „pálfordulás" a júdai „huncutság" egyik módszere, amivel kisajátította az Úr alakját kizárólagos , júdai használatra".

Itt kell keresnünk tulajdonképpen annak a felfogásnak a különbözőségét is, ami Péter és Saul között - éppen az Úr Jézus alakjának és feladat-betöltésének és magának a „Jézusi Tanításnak" magyarázatában - mutatkozik.

Most már  tudjuk, Péter gallileai volt. Nem beszélte a zsidók nyelvét, kizárólag az övéik közt tanított, azt  mondta:

"Köszönt benneteket a Veletek együtt választott babiloni gyülekezet". (Péter I. lev. 5, 13.) 

Ti vagytok a "harmadik nemzetség" - az Urat tudással tisztelő Jézus-hitűek. 

 

Az írások szerint Jézus az Apostolait a sajátjai közül választotta!

Valójában ki volt Jézus?

2000 évnek történelmében a legtöbbször említett és kimondott szó ez volt:

„Jézus”

- a mai „kereszténység” hitvilági tartalmát és felfogását irányító vallástudomány - közös elhatározással és „ökumenikusán” mégis csak a

zsidó-Jézus

 alakját mutatja be, tanítja és küldetését a zsidóság érdekéhez és zavaros történetéhez ragasztja. De „kanonizálva” vannak és így „Isten szavaként” kell elfogadni az egyházfinak mindazt, amit papjaik ebből kimagyaráznak.

-          Bizonyított tény az, hogy a görög szövegek között Márk írása az első, vagyis a legrégibb.

Ireneusz, lyoni püspök szerint: Márk ,  Péter tanít­ványa és ő közli velünk mindazt, amit Péter prédikált. Megállapítható, hogy ez az evangélium nem zsidók számára íródott. Kevés földrajzi adat közlése mellett azt hangsúlyozza írásában, hogy:

Jézus megjelenésével nem az ószö­vetségi zsidó próféciák teljesedtek be, hanem

Jézus Urunk küldetése = Istentől rendelt feladatának a teljesítésével.

 

Márk evangélium cseng össze leginkább a Nag-Hammadiban talált ún. „gnosztikus-evangéliumoknak” Jézusra vonatkozó adataival. Meg­lepetve kell észlelnünk az egyezést a „nemzsidó” Jézusi alak bemutatásá­nál és felfedezni - még nagyobb megdöbbenéssel - a mai judai- kereszténységünkben ma már csaknem Jehovának” nevezett Isten-alak és Jézus Urunk által prédikált „Szerető Mennyei Atya” közötti óriási különbséget.

 Nagyon fontos ennek a megállapítása, mert itt - az „Isten­ alak”, az „Isten-fogalom” bemutatásánál kell kezdeni a felvilágosítást is és a tanítást is.

Ugyanis: Jézus Urunk Szerető Mennyei Atyjának semmi köze nincs ahhoz az „Isten-alakhoz", amelyet a mai judai-kereszténységünk híveinek bemutat.

- Mondhatjuk úgy is, hogy ahhoz a „bosszúálló” és „áldozatokat követelő” Istenhez, akinek olyan „kiválasztott népe” van, mely az ő engedé­lyével....sőt rendeletével halomra gyilkolja a nem a „népéhez” tartozókat, vagyis a nem zsidó népeket. Közelmúltban ez a  Jehova (Jahve) engedte meg, hogy Gázában egy napsütéses délelőttön 1600 kisgyereket égettek el az Iskolájukban foszforbombával, csak azért bosszúból, mert valószínüsíthetően onnét  löttek ki egy narancsfát ledöntő bombát, ahol egyébként asenki sem sérült meg!

 EztJézus Urunk Szerető Mennyei Atyja biztos nem hagyta jóvá, de maga a judeo-keresztény Vatikán is elfordította a fejét és hagyta szó nélkül az esetet!

Így még erősebben vetődik fel bennem a kérdés, mint keresztény ember melyik Istent kell szeretnem, melyik szerint kell élnem, melyikhez kell fohászkodnom baj esetén?

Biblia számomra nem adja meg a választ, hiszen magát Jézust is a saját szájaízére formálta!

MEGTARTÓ-ból MEGVÁLTÓ lett!

Nézzék meg, mi van megírva Józsué könyvének 8. rész 1-2 és 21-30. verseiben. - De hallgassuk meg korunk egyik legismertebb biblia-tudósának a véleményét is erre vonatkozóan.

Idézet:

DuquesneJack.es: „A Názáreti Jézus” című könyvének 150. oldaláról (Magyar Könyvklub kiadása, 1977, Budapest). íme az idézet:

„ Ennek az Istennek semmi köze ahhoz, aki a kereszténység bizonyos irányzatai bemutatnak. Ezt a hamis képet röviden így írhatjuk le: kezdetben Isten bízott az emberekben, de az első emberpár visszaélt ezzel a bizalommal. Ez lett az eredendő bűn. Isten erre feldühödött és szigorú büntetést szabott ki, nem­csak rájuk, hanem valamennyi utódjukra is. Ahhoz, hogy megbékéljen az emberiséggel, áldozatra van szükség. Es mivel ez az Isten olyan nagyon jóságos, elhatározza, hogy saját Fiát fogja feláldozni, azaz második énjét. Jézus tehát azért jött el a Földre, hogy „eltörölje az eredendő bűnt", és önmaga feláldozá­sával lecsillapítsa Atyja haragját. Legalábbis ez az, amit azóta is annyi külön­böző formában és oly sokszor elismételnek a hittankönyvekben és a prédiká­ciókban.

Jézus tanítása mindezzel gyökeresen ellentétes. Ő sohasem beszél az ere­dendő bűnről. Minden, amit Jézus mond, ellenkezik a nemzedékről nemzedékre halmozódó kollektív felelősség elméletével.

Soha nem állította, hogy az új társadalomba. Isten Országába csak az jut­hat be, aki levezekelte bűneit. Éppen ellenkezőleg: az ember azáltal tisztul meg bűneitől, hogy belép az új társadalomba. Ez persze nem azt jelenti, hogy Jézus számára közömbösek lennének a bűnök: mint láttuk, az új társadalom törvé­nyei nagyon is sokat követelnek.

Jézus soha nem úgy mutatja be Istent, mint valami könyvelőt, aki egy óriási füzetbe (vagy egy szuper számítógép memóriájába) beírja minden egyes ember valamennyi vétkét, mint megannyi, neki megfizetendő adósságot.

Jézus soha nem állítja: azért kell meghalnia, hogy „elvegye" az emberek bűneit. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az az Isten, aki a Fián keresztül azt kéri az embertől, hogy bocsásson meg „hetvenhétszer" is, azaz, végleg mindenki­nek, maga ez az Isten nem képes megtenni ugyanezt. "

Még ne egyeztessük ezt a szintézist a „Szent-Pállá” lett Saul-rabbinak ideológiájával, mely szerint az „egy (Éva) által elkövetett „eredendő bűnt” a másik „EGY”-nek - Jézusnak - feláldozása „megváltja” ennél a bibliai Istennél, hanem térjünk vissza Márkhoz, akinek írását a biblia-kutatók csak „forrásnak” neveznek.  Térjünk vissza hozzá és kérdezzük meg őt, azt az „evangélistát", aki Jézust sohasem nevezi zsidónak és tudatosan, szisztematikusan elkerüli a lehetőségét annak, hogy tudósításából csak egyetlen szó, valamilyen „zsidó-Jézusra” vonatkoztat­ható legyen!

Kérdezzük meg öt, hogy miért nem írta le azt, hogy ki volt Jézus? Miért nem írta le, hogy milyen nemzetségből, fajtából származott Jézus Urunk és Édesanyja, Mária? Mert sohasem közli lakóhelyüket. Csak egyetlen egyszer használja Jézusra vonatkozóan azt a kifejezést:

„...és méné az ő hazájába” (6., 1.,), de nem nevezi meg ezt a „hazát"! A „fordítók” és „átírok” a címszö­vegben azt tüntetik fel: „Jézus Názáretben”, annak ellenére, hogy Márk Názáretet soha meg nem említi! (Talán ez is jó bizonyítéka annak, hogy „Názáret” nevű település Jézus idejében nem létezett, miképpen majd a kővetkező olda­lakon ezt olvashatjuk.)

De mit is értünk „haza” név alatt. Feltétlen valamilyen „országot”. „Hol az én Hazám?”...kérdezheti a történelmi vihar által a nagyvilágba szétszórt valamilyen „külhonos” magyar-emigráns. Hol volt Jézusnak a „hazája”...az országa, ahol otthon volt valóban?

- A többi evangéliumból megtudjuk, hogy „galileai” volt, de az Ő idejében ez nem „földrajzi elnevezést” jelentett, hanem - majd mint a szövegből megtudjuk - a héber „galil hág gojiim” (jelentése: „A gojok/idegenek/ földje) szóból keletkezett a nép ajkán és vált „nép-névvé”. Ha Márk még ezt sem említi meg, akkor - a logika szerint - Jézus Urunk „hazájának” nevét csak azért nem hangsúlyozza, mert az ő idejé­ben (Kr. u. 50 körül) mindenki tudta - főként a zsidók legjobban -, hogy Jézus Édesanyja Adiabene Mária pártus királyi hercegnő volt, tehát ezt nem kellett a korabelieknek külön bejelenteni és Márknak „ide”, Jézus nemzet­ségéhez való tartozásának megvallása ez. Ugyanis ezzel a valósággal nem kellett „kérkedni”, mert ebben az időben a jézusi nemzetséghez tartozóknak eszébe sem jutott az a - ma Saul-rabbi ötletének betudható - huncutság, hogy Jézus Urunkat - a gallileai idegent - a zsidóság Messiásaként fogják kisajátíta­ni.

Ha Márk gondolta volna azt, hogy a MÁTE-nak nevezett „kicsoda?” és a zsidó LUKÁCS, az „Apostolok Cselekedeteinek” is írója és Saul-rabbi titkára, majd a - Márk által ismeretlen - „József-ácsnak” egy „Dávidi-nemzetségbeli” geneológiájával kezdik azt a tudósításukat, amelyeket ma „evangéliumi szent­írásnak” nevez az utókor....és, ha még tudta volna azt is, hogy ezt a zsidó József ácsot fogja a mai zsidó-kereszténységünk Jézus Urunk nevelő-apjaként tisztelni, akkor Márk biztosan részletesen leírta volna Jézus Urunk emberi származását is.

És milyen kár, hogy nem írta le! - Most nem kellene e sorok írójának nyo­mozni az Igazságot a még megmaradt és el nem pusztított, régi írásokban.

De most az olvasó is felteheti azt a kérdést, hogy: miért fontos a mi Jézus Urunk emberi származásának a megismerése...?

A választ megadja a mai zsidó-kereszténységünk „szentírása” és annak magyarázata, mely szerint: a zsidó-Jézust keresztre feszítik a gonoszok, de mint "Isten Báránya”, önmaga feláldozásával elviszi, eltörli az emberiség összes bűneit. Azokét is, akik felfeszítették.

Meghal - de harmadnapon feltá­mad és kozmikus sugárral beégetett arcképét itt hagyja halotti szemfedőjén és ezen a „szent lepelen” látható alak nem zsidó-Jézust mutat. Embertani ada­tai azonosak a pártus-hun királyokéval. Vércsoportja is: „AB”.

A HUN-GAR-nak nevezett MAH-GAR-ok mondhatják tehát, hogy Jézus Urunk emberi adottságának azonosságát viselik magukon, így Jézus nemzet­ségének utódai. Ne értelmezze senki félre ezt a megállapítást, mert e sorok írója sohasem állítja azt, hogy „Jézus magyar volt", hanem éppen fordított sorrendben kell ezt értelmezni, vagyis: a magyarok Jézus Urunk vértestvérei. Most e szavakat azokhoz az olvasókhoz intézem, akik lélekben magyarnak érzik és vallják magukat: „a Szent-Lepelen lévő Jézus-arc néz szembe Veleda torinoi  lepel alapján, ahogy még kevesen látták.

 

jezus_arca_torinoi_lepel_alapjan_.jpg

 

- Nem bálvány ez - hanem emlékeztető! - Nézz hát szembe Jézus Urunkkal és majd megérzed, hogy mit kell tenned!"

Az Isten és közéd betelepült „egyházad” azonban nem ismeri el csodának a Szent-lepelen lévő Jézus-alakot azért, mert - mint mondják - „a lepelen látható emberalak odakerülése nem minősíthető csodának, mert az a „csoda” nem a tudományos feltételezések szerint történhetett.”

De ugyanakkor a zsidóság összes „legendája” (a Vörös-tenger szétválása, Mózes és kőtáblái, tűz csap le az égből, a Jerikói falomlás stb.) mind-mind „szentírási” isteni csodáknak vannak elismerve és tanítva. Jézus Urunk csoda­tetteit felsorolják ugyan, de többnyire gonosz szellemek és ördögök elűzésének varázslatával kapcsolják össze azokat a zsidó értelmezés szerint. Pedig Jézus Urunk valóban olyan „csodákat” tett, melyeket csak az „isteni” erő tud létre­hozni, tehát - a mai értelmezéssel mindegyik „paranonnális” történés, mert a „vakok látnak, a sánták járnak” és a mai biblikus „tudósok” hiába igyekeznek valamilyen „más” magyarázatot adni Jézus Urunk ily tevékenységére, az „emberfeletti”, a „küldetés” Isteni-ereje van jelen minden tettében és ezeket leértékelni, bagatellizálni nem lehet.

Ha visszatekintünk az ún. „kereszténységi történelembe” láthatjuk, hogy a valóságos „Jézus-hitüeknek”, az ún. „CHRESTOS - követőknek” ill. „gnosztikusoknak” nevezik, semmi közük nincs azokhoz, akik Jézusban Messiást láttak, ezek ma „ortodoxia” név alatt azt a szervezetet értjük, mely a zsidó-Jézust egyszerű „rabbiként” sorolja be a zsidó vallási eszmevilág szolgálatába. A „gnosztikusok” valóban „hittek” a csodákban, mert ők a természet-felett uralkodó ISTENT hitték és aki Benne „hisz”, az nem tudja elképzelni, hogy Ő, a jóságos Mennyei Erő és Akarat sehol, egy pillanatra se avatkozzon be - közvetlenül, vagy a Földre szállt Szere­tet, Jézus Urunk, vagy valamelyik „fénythozó” ember által - a világ sorsába és az emberek dolgaiba.

A „gnosztikusokat” legyőzte az ortodoxia és megalakult a zsidó-keresztény egyház a maga hierarchiájával, feljebb- és alábbvalóival.

Jézus azt tanította, hogy Isten előtt minden ember egyforma érték és a tudás fénye az, amivel az ember jobban és jobban közeledhet Istenhez. Így történt aztán, hogy az ún. „gnosztikus keresztények” nem értettek egyet azzal, hogy a püspökök és egyházi „méltóságok” Isten és a hívő közé állnak, és magukat és beszédüket „Isten akaratának” nyilvánítják, s ezzel tulajdonképpen a hívő nem az Isten, hanem az egyház és az egyházi hierarchia szolgájává válik.

Az „egyház”, melyet Jézus Urunk sohasem akart megszervezni, mert az Ő jelenléte már „Isten Or­szágának” létezését jelentette a Földön. De ez az „egyház” - a mai zsidó­keresztény egyházainknak sokasága, - azt ordítja állandóan a hívők fülébe:

„bűnösök vagytok!...bűnösök vagytok! Tartsatok bűnbánatot és akkor „MI”, az „anyaszentegyházatok” - feloldozunk titeket bűneitek alól! ”

De álljunk meg ennél a kifejezésnél: „tartsatok bűnbánatot". (Márk 1.15.) Minden nyelvben másképpen fordítják ezt a görög szöveget. Károli Gáspár úgy írja: „térjetek meg". De a prédikátorok egész nemzedékei használ­ták ugyanezeket a szavakat, hogy bűntudatot keltsenek a híveikben.

"Nem tudták, hogy az evangélium görög kifejezésének nem tartsatok bűn- bán utót a hiteles fordítása, nem az. hogy hintsetek hamut a fejetekre, hanem ez: változtassátok meg a lelketeket, a gondolkodásmódotokat, hogy új életet tudjatok kezdeni. (Idézet: Duquesne: említett munkájának 143. oldaláról.)

A normálisan gondolkodó és az égre néző embernek nincs bűntudata, mert nem érzi magát bűnösnek, mert nem születtünk bűnben. Ellenben van mindenkiben egy hatalmas reménység az Isteni Gondviselés hitében. Valami csodálatos reménykedés ez a Jóistenben. Abban, hogy jószándékunkban és a jóra való menekedésben Ő mindig velünk van az áldásával.

Olyan „csodavárási” állapot ez, annak ellenére, hogy az emberi erőszak, a másokon... és főleg a lelkeken való uralkodási szándék mindig megakadályozta Jézus Urunk tervének megvalósítását - Isten Országának Földünkön való létrehozását, vagyis a Békesség és Szeretet uralmát.

Olyan uralkodási szándékra gondolok, mint amit Józsué könyvében olvas­tunk és mellyel azonosak a világháborúk, az utánuk bekövetkezett terror­uralmak a milliónyi emberirtással. Kétségtelen, hogy megrendült a HIT, a Gondviselésben való reménység sugára csaknem kialudt és ez a megrendü­lés az égre kiáltotta a „HOL VAGY ISTEN"-t...?

De Jézus Urunk így üzent nekünk: „Veletek maradok a világ végezetéig!' ....és a világnak még nincs vége. így a megmaradottakban lassan, nagyon lassan megindult a „fény” felé fordulás. Nem a megalkuvó „egyházakhoz” szaladtak a szomjúhozók, hanem - úgy mondják - a „kozmikus gondolkodás” ösztönözte őket és ebben újraéled az Isten Kegyelmétől való „csodavárás”. Más szóval kifejezve, ezek a „kozmikusán gondolkodók” a saját lelkűkben találták meg az Istent éppen MA, amikor előttünk zajlik le a „nagy színjáték” utolsó felvo­nása. Az emberi világuralomra való törekvés igaztalansága áll szemben a Feltámadott és a komputer csodájával közöttünk megjelent Jézus Urunk­kal, az Ő szándékával...Isten Országának a Földön való kiterjedésé­vel...vagyis a nemzetcsaládoknak békében, szeretetben és egyenlően elosz­tott javakkali „jólétben” való élésével. - Mert senki sem tehet arról, hogy valamelyik „nemzetcsaládba” született. A magyarok sem, mert magyarnak születtek.

Menjen hát minden Nemzetség a maga útján! Dolgozzon a saját Hazájáért, saját népéért, de ne úgy, hogy a másik népet leigázza, vagy kenyerét is elvegye! Azok, akik a „fényben állnak, nem is gondolnak erre, hiszen életet adó Napunk minden emberre egyformán ragyog és az Isten Napját senki sem tudja ma­gának kisajátítani.

De itt van köztünk Jézus Urunk - a mi Fé­nyes Napunk, aki Isten Országának a Szeretetét hozta el hozzánk a Földre. Iraki ásatásokból előkerült Jézus szavai az Apostolokhoz:

„ Elrejtve, titkon, lelkünk mélyéből egy hang szól hozzánk. A Szent léleknek tiszta szava ez, sugallva gondolatodat, fűtve érzéseidet, a szavaidat és cselekedeteidet egészen úgy, mintha azt Istentől magától nyernéd, mintha szent színe előtt álInál. És az a boldog öröm, amely ilyenkor eltölt, majd felemel a földről a mennyekbe, az örök boldogságba.
Óh, hallgass erre a hangra mindig és mond azt, amit sugall neked és cselekedd, amire téged vezérel, akkor az érzésed és gondolkodásod való igazság lesz. És soha el ne feledd, hogy az Igazságtól dobogó szívben az Isten maga szól hozzád.
   Igen, én Istenem. Te vagy ennek a hangnak feltörő fohásza, Te vagy az értelme és Te vagy külső illata... Te teremtetted e gyönyörű világot, Te alkottad rá a sok virágot.
   Abban különbözik a jó a gonosztól, hogy a jó mindig hallgat a Lélek szavára, a lelkedből jövő Isten hangjára. Az értelemnek, a szellemnek nagy válaszútja ez, ahol nem számít sem a szegénység, sem a lenézés, a gúny és már nem használ a pénz és a hatalom sem. Támogasd a jót, az igazat és megsemmisíted a gonoszt minden rosszaságával. "

 

  Prof. Hrouda, a müncheni Maximilian Egyetem tanárának az iraki Isinben végzett ásatásairól, 1983-ban

BIBLIA valóban Jézus szavait hordozza?  

Római ortodox Biblia nem tartalmazza a gnosztikusok írásait. ezek nem lettek kanonizálva.

Az Újszövetségben, szinte egyetlen, Jézus apostolaitól közvetlen származó iratot sem találunk, viszont az anyag 62%-a Saul-Pál műve.

Az Apostolok Cselekedetei 12. fejezete szerint Jakabot, János testvérét Heródes megölette. Maradt tehát tíz munkálkodó apostol, de ezek tevékenységéről innentől kezdve az „Apostolok Cselekedetei” című újszövetségi irat nem beszél, hanem az önjelölt, magát apostolnak kinevező Saul-Pál útjait és júdai-keresztény módszerű térítését írja le.

Jézus nem az ószövetség áldozat-követelő Jehova istenét vallotta magáénak, hanem a szerető Mennyei Atyát, szavaival „Én azért születtem és ezért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az Igazságról.” (János 18:37)

Hová lett Jézus urunk igazsága?

Miért némították el apostolait, akik hirdették az Ő tanítását?

Miért nincs Jézus apostolaitól eredő evangéliumunk?

Egyikük sem lépett a római birodalom földjére, hanem csak az Eufrátesztől keletre tanították mindazt az „igazságot”, amit Mesterüktől, az Úr Jézustól tanultak.

Római Egyház, mely a saul-páli júdai kereszténységet tette magáévá és vallását a júdaizmusból származtatja - teljesen mellőzte Saul-Pállal magával és tanaival is ellenkező jézusi apostolok munkásságát és igehirdetésének ismertetését.

 Pált nem Jézus nevezte meg apostolnak, hanem a Római egyház! Helyet adva  Jézus szándékával szemben az ószövetség átmentésének. Ennek ékes bizonyítéka:

„Előállanak azonban némely hívők a farizeusok szervezetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni a pogányokat, és megparancsolni, hogy Mózes törvényét megtartsák.” (ApCsel 15:5)

És amikor nagy vetélkedés támadt, felkelvén Péter, mondá nekik:

„Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Úr régebbi idők óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy az én számból hallják az evangéliumnak beszédét és higgyenek… most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk.” (ApCsel 15:7,10)

Ebből a részből tudjuk meg, hogy Péter ellenzett minden zsidó vonatkozást - elsősorban a mózesi törvényt (vagyis a Tórát, mely a Bibliában Mózes 1-5 könyvét tölti ki) - és azt elviselhetetlen igának nevezte. Viszont Saul-Pál ennek a folyamatosságát hirdette és a mózesi áldozat-ideológiába sorolta be egyszerű bűnbakként a galileai Jézust is.

Viszont a Jézus által választott és „felkent” apostolok nem a Saul-Pál vallást, hanem a „jézusi evangéliumot” hirdették, mely szerint Jézus azért jött e világra, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett - értvén alatta Naphoz hasonlított - mindenkiről gondoskodó - mindenki Istenének imádatát. Ezt hirdették Jézus apostolai - a megmaradt tíz.

Kérdés, ha annak a Saul-Pálnak az írásait megőrizte a „kereszténység”, aki sohasem hallotta Jézust, és sohasem tanult tőle, akkor miért nem viselte gondját a jézusi tanítványok, az igazi apostolok írásainak?....

A helyes válasz megfogalmazásában igen sok történelmi valóságot kell felsorolni, és már a Kr.u. 2. századtól kell elindulni, amikor is a római központú „paulinista és zsidó gyökerű” kereszténység teljesen átvette azt a „zsinagógás felfogást”, mely szerint: „minden olyan tanítás és írás, mely nem a zsinagógából ered, mint eretnekség, elpusztítandó a hirdetőkkel együtt.”

A magát ortodoxnak nevező római egyház már a Kr.u. 2. században felégette, elpusztította az apostolok írásait. Amikor aztán ezt a „paulinista ortodoxiát” véglegesen megszilárdítja Konstantin császár Kr.u. 306-ban és az állam vallásává rendeli, így a valódi tudás - a „gnózis” - eretnekséggé minősült és követőire halálbüntetés várt. Minden büntetés ellenére azonban a „gnózis”, a Tudás haladt és már Kr.u. 140. körül Egyiptomban és Alexandriában is megjelentek az Apostolok Evangéliumának kéziratos másolatai. Ezt az állítást bizonyítja az az 52 darab kézirat, amit 1945-ben az egyiptomi Nag-Hammadiban (Nagy Harmat? - Aranyi) talált egy arab.

A Nag-Hammadi kéziratok között találjuk többek közt a következőket: Tamás Evangéliuma, Fülöp Evangéliuma, János Apokrifonja (Titkok könyve), a Hit Evangéliuma, Egyiptomi Evangélium (A láthatatlan lélek szent könyve),  Péter levele Fülöphöz, Péter Apokalipszise (Beszélgetés a Megmentővel), Mária-Magdala Evangéliuma, stb.

Igazán miért kellett eltüntetni Jézus Apostolait?

Talán azért, mert a Jézus által kiválasztott nem zsidó, azaz gallileai Apostolok, akik évekig vele éltek és minden isteni titkot megismerhettek, veszélyt  jelentettek a zsidó kiválasztottságra, valamint Jézus többször is kihangsúlyozza tanításának eltérését a mózesi iránytól:

„De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül vagytok.” (Jn. 10:26) kell-e világosabb felelet arra vonatkozóan, hogy Jézus és a zsidók között áthághatatlan szakadék állt és áll ma is?

A római ortodoxia Jézusnak a „bűn eltörlése érdekében” való feláldozását és ehhez a gyilkossághoz szükséges igazolást, az „isteni hozzájárulásnak” egyházi, hivatalos elismerése és kinyilatkoztatása útján akarta elérni. Ezért adott Jézus utolsó szavainak olyan magyarázatot, mely szerint az ő mennyi Édesatyja „elhagyta” volna Fiát, ezeket a szavakat adva a haldokló, szenvedő és keresztre szögezett Jézusnak: „Én Istenem - miért hagytál el engem?”

Ezt Jézus arámi nyelven mondta, és az összes magyar bibliafordításokban így van leírva:”Éli! Éli! Lama Sabaktani!”. Azonban a fonetikus formában leírt mondatot nyelvtani szabályok szerint Így kell kimondani: „Éli! Éli! Lama Sabag Ta-Nim.” Ennek jelentése pedig: „Isten… Emeld az örökkévalóság honába a megsebzettet.”

Miközben vizsgálódunk, néhány különös probléma is felmerül: Vajon miképpen lehetséges az, hogy Jézus utolsó szavait Máté és Márk közli, akik nem voltak ott a megfeszítésnél; és János, aki az egyház tanítása szerint az egyik tanítvány volt, akit Jézus a legjobban szeretett, és (állítólag) ott állt a kereszt alatt, evangéliumában nem említi ezt?...

Erre az érdekes kérdésre több választ adhatunk. A legközelebbi maga János evangéliuma, ahol le van írva, hogy kik állnak Jézus keresztje alatt. (Jn. 19:25) Csak asszonyokat említ, és nekünk itt két fontos személyiségünk van: Jézus Édesanyja és Mária Magdaléna. Továbbá tudni kell azt a zsinagógai és egyben római rendeleteket is, mely szerint: „a kivégzések helyére férfiakat nem engedtek be!”. Tehát János nem lehetett az a tanítvány, akinek Jézus a keresztfáról azt mondta: Ímhol a te anyád. (Jn. 19:26-27)  De így nem lehetett az a tanítvány sem, akit Jézus a „legjobban szeretett”. De ha nem János, akkor ki volt az?

Ezt tudjuk meg a Nag-Hammadi gnosztikus evangéliumokból.

Igen érdekes, de egyben nagyon kényes témához nyúlunk akkor, amidőn azt a tanítványt keressük, akit Jézus a legjobban szeretett. Ugyanis János evangéliumának 21. részében többször van említve ez a tanítvány, de az evangélista érthetetlenül és titokzatosan sohasem nevezi meg őt. Olvassuk csak az evangéliumi szövegeket: „Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek: az Úr ott van” (Jn. 21:7) „Péter pedig megfordulván látja, hogy követi őt az a tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben a kebelén…” (Jn. 21:20) „Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről és aki megírta ezeket és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.” (Jn. 21:24)

A tanítvány nevének kitörlése az evangéliumból és nevének elrejtése minden bizonnyal egyházpolitikai célokat szolgált.

A Nag-Hammadiban talált gnosztikus evangéliumok

„Párbeszéd a Megmentővel” (Dialogua of the Savior) a címe annak a kéziratnak, mely elmondja, hogy: „Három tanítvány volt, akik Jézustól különleges oktatást kaptak: Tamás, András és Mária Magdaléna, akit Jézus a másik kettő fölé helyezett, …mert nagyobb tudása volt és úgy beszélt, mint a Mindenséget ismerő asszony.”

Ugyanez az írás Mária Magdalénát „látnok”-nak és olyan apostolnak nevezi, aki kiválóbb a többinél.

Fülöp evangéliuma szerint: „versengés támadt a férfi apostolok között Mária Magdaléna miatt, akit Jézus legbensőbb társának és a tudás szimbólumának nevezett, mert jobban szerette őt, mint a többi tanítványát és sokszor meg is csókolta.”

A fentiek ismeretében most már azt is megérthetjük, hogy Jézus Urunk feltámadásakor miért éppen Mária Magdalénának jelent meg először.

Láthatjuk tehát, hogy Mária Magdaléna, mint tanítvány és apostol, bizony beletartozott ama „tizenkettő” közé, annak ellenére, hogy az ortodoxia sohasem ismerte el „apostoli” vagy „tanítványi” voltát, hanem 2000 esztendőn keresztül (tehát mind a mai napig) „becstelen” nőként ismertette meg a „hívőkkel”.

Nézzük meg mindenekelőtt a nevét. Mária Magdaléna, a római ortodoxia által adott név. Ahol a „Magdaléna” felváltja a gnosztikusok által is használt valódi nevét, mely „Magdala”. Mai nyelvünk szerint „Magdalai Máriát” jelent. A Galileai-tó nyugati partján lévő „Mag-Da-La” nevű városból származott. Sumér-arámi nyelven a „ragyogó mágus városa” jelentéssel bír. (Mag = tudós, mágus, Da = helyhatározó rag, mint ErősD(a), KövesD(a), stb. és La = fénylő, ragyogó, átvitt értelemben „tökéletes”)

 

Az utolsó vacsora - Leonardo festményén

Leonardo da Vinci mindezekkel tisztában volt. 1498-ban megfestett képén ugyanis Jézus jobbján, a főhelyen egy nő látható. Leányos arccal és hosszú hajjal, lesütött szemekkel, míg a festmény valamennyi többi alakja előre néz. Nem illet nőnek akkoriban sem férfiak társaságában felvetnie a tekintetét. Akaratlanul felmerül a kérdés: Leonardo már 1498-ban tudta azt, hogy Mária Magdala a „kedvenc” tanítvány, aki az „Úrvacsora” alkalmával - mint János evangéliuma írja „Jézus keblén nyugodott?” (Jn. 21:20)

jesus15.jpg

Morghen 1800. körül készített metszetén a Jézus mellett ülő alak egyértelműen nő. Mind a külsejéből, mind a tartásából egyértelműen ez sugárzik. Ekkoriban a festmény - mint a metszet mutatja - szinte tökéletes ép volt.

jesus12.jpg

A legutóbbi restaurálás előtt így festett a Jézus jobbján ülő alak.

jesusarc_magdala.jpg

A Jézus jobbján ülő „alak" arcának restaurálás utáni képe. (Aki ebben férfiarcot vél felfedezni,...) A festményen Jézus jobbján Magdalai Mária, Jézus társa és „legkedvesebb tanítványa" látható. Leonardo Magdalai Mária arcát pontosan ugyanarról a személyről mintázta, akiéről a Sziklás Madonna angyalát. „Angyalokat" a festők - már évezredek óta - mindig is nőkről mintáznak.

folyt....

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.