Kik voltak az Apostolok?
Elhívásuktól Jézus mennybemeneteléig, a négy evangélium alapján
Miután Keresztelő János megkeresztelte Jézust, Jézus kiválasztott tizenkettőt a tanítványai közül, hogy apostolai legyenek:
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.” (Máté 10,2–4)
Az apostol szó a görög apostolos szóból jön, ami azt jelenti, hogy kiküldött, követ. Az apostolos szó pedig az apostello igéből ered, melynek jelentése kiküldeni. Az apostolok voltak Jézus Krisztus követei a világban. Jézus hatalommal ruházta fel őket, és azt az utasítást adta nekik, hogy tisztátalan lelkeket űzzenek, halottakat támasszanak és betegeket gyógyítsanak. Azután elküldte őket kettesével „Izráel házának eltévelyedett juhaihoz” (Máté 10,6), a következő megbízással:
„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támaszszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Máté 10,7–8)
Miután az apostolok megcselekedték ezeket, visszatértek Jézushoz, követték Őt mindenhova, és a fő tanúi lettek Jézus csodáinak és tanításainak. Nekik megadta Isten, hogy a többi embernél jobban értsék Jézus csodálatos példázatait és a mennyek országának titkait (Máté 13,11).
A négy evangéliumban a „tanítványok” kifejezés a tizenkét apostolt jelöli. Az apostolok fiatal férfiak voltak, és legtöbbjük a „pogányok” Galileájából (Máté 4,15) származott, mely Palesztinának északi tájegysége, és melynek egyszerű lakóit a zsidók lenézték.
Az apostolok közül Péter, Jakab és János állt a legközelebb Jézushoz. Jézus csak őket engedte be Jairus házába, amikor feltámasztotta a halálból annak leányát (Lukács 8,41–56). Csak őket vitte fel egy magas hegyre, ahol tanúi voltak Mózes és Illyés megjelenésének és Jézus megdicsőülésének: „És elváltozék előttök, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség” (Máté 17,2). Jézus csak őket vette maga mellé a Gecsemáné kertjében letartóztatása estéjén, mikor félrevonult imádkozni.
Jézus csak a tizenkét apostolnak jósolta meg a jeruzsálemi templom lerombolását, amely Kr. u. 70-ben következett be, amikor a rómaiak megostromolták Jeruzsálemet. Az olajfák hegyén nekik mondta el a világ végéhez vezető eseményeket: a megpróbáltatást (Apokalipszist), az Ő visszajövetelét és az utolsó ítéletet. Három csodálatos pédázatban a keresztények — az Úr szolgái — kötelességeit és sorsát is feltárta nekik (Máté 24. és 25. rész). Jézus nekik beszélt háromszor közelgő haláláról és feltámadásáról: legelőször hat nappal megdicsőülése előtt, másodszor valószínűleg az azt követő napon, harmadszor és legrészletesebben pedig Jeruzsálembe vonulása előtt:
„Imé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap föltámad.” (Máté 20,18–19)
Jézus legutolsó páskavacsoráját, amit az Úr vacsorájának neveznek, a tizenkét apostol társaságában fogyasztotta el. Péter és János készítették el a húsvéti bárányt. Azon az estén háromszor jósolta meg Júdás árulását: egyszer vacsora közben és kétszer a tanítványok lábainak megmosása után. Akkor fedte fel nekik a páskavacsora igazi értelmét is:
„Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén poharakat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.” (Máté 26,26–29)
A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.” (Máté 10,2–4)
Az apostol szó a görög apostolos szóból jön, ami azt jelenti, hogy kiküldött, követ. Az apostolos szó pedig az apostello igéből ered, melynek jelentése kiküldeni. Az apostolok voltak Jézus Krisztus követei a világban. Jézus hatalommal ruházta fel őket, és azt az utasítást adta nekik, hogy tisztátalan lelkeket űzzenek, halottakat támasszanak és betegeket gyógyítsanak. Azután elküldte őket kettesével „Izráel házának eltévelyedett juhaihoz” (Máté 10,6), a következő megbízással:
„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támaszszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Máté 10,7–8)
Miután az apostolok megcselekedték ezeket, visszatértek Jézushoz, követték Őt mindenhova, és a fő tanúi lettek Jézus csodáinak és tanításainak. Nekik megadta Isten, hogy a többi embernél jobban értsék Jézus csodálatos példázatait és a mennyek országának titkait (Máté 13,11).
A négy evangéliumban a „tanítványok” kifejezés a tizenkét apostolt jelöli. Az apostolok fiatal férfiak voltak, és legtöbbjük a „pogányok” Galileájából (Máté 4,15) származott, mely Palesztinának északi tájegysége, és melynek egyszerű lakóit a zsidók lenézték.
Az apostolok közül Péter, Jakab és János állt a legközelebb Jézushoz. Jézus csak őket engedte be Jairus házába, amikor feltámasztotta a halálból annak leányát (Lukács 8,41–56). Csak őket vitte fel egy magas hegyre, ahol tanúi voltak Mózes és Illyés megjelenésének és Jézus megdicsőülésének: „És elváltozék előttök, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség” (Máté 17,2). Jézus csak őket vette maga mellé a Gecsemáné kertjében letartóztatása estéjén, mikor félrevonult imádkozni.
Jézus csak a tizenkét apostolnak jósolta meg a jeruzsálemi templom lerombolását, amely Kr. u. 70-ben következett be, amikor a rómaiak megostromolták Jeruzsálemet. Az olajfák hegyén nekik mondta el a világ végéhez vezető eseményeket: a megpróbáltatást (Apokalipszist), az Ő visszajövetelét és az utolsó ítéletet. Három csodálatos pédázatban a keresztények — az Úr szolgái — kötelességeit és sorsát is feltárta nekik (Máté 24. és 25. rész). Jézus nekik beszélt háromszor közelgő haláláról és feltámadásáról: legelőször hat nappal megdicsőülése előtt, másodszor valószínűleg az azt követő napon, harmadszor és legrészletesebben pedig Jeruzsálembe vonulása előtt:
„Imé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap föltámad.” (Máté 20,18–19)
Jézus legutolsó páskavacsoráját, amit az Úr vacsorájának neveznek, a tizenkét apostol társaságában fogyasztotta el. Péter és János készítették el a húsvéti bárányt. Azon az estén háromszor jósolta meg Júdás árulását: egyszer vacsora közben és kétszer a tanítványok lábainak megmosása után. Akkor fedte fel nekik a páskavacsora igazi értelmét is:
„Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén poharakat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.” (Máté 26,26–29)
Vacsora után Jézus levetette a felső ruháját, kendőt kötött maga elé, majd megmosta a tanítványok lábát és megtörölte a kendővel. Ez lelki megtisztítást jelképez, ugyanakkor alázatosságra tanítja követőit is. Ezek után Jézus és az apostolok felmentek az Olajfák hegyére, dicséretet énekelve közben. Jézus ott megjósolta nekik, hogy azon az éjszakán mindannyian megbotránkoznak majd benne, azután elszélednek, de Ő fel fog támadni és utána Galileába vezeti majd őket. Péter válaszára, hogy ő sosem fog Jézusban megbotránkozni, Jézus azt felelte, hogy Péter még azon az éjszakán, kakasszó előtt háromszor meg fogja Őt tagadni. Később a Gecsemáné kertjébe mentek, ahol Jézus megkérte a tanítványokat, hogy üljenek le és várakozzanak, ő pedig Péterrel, Jakabbal és Jánossal kissé távolabb ment. Miután megkérte hármukat, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, Jézus imádkozni ment. Háromszor tért vissza és mindannyiszor alva találta őket. Nem sokkal ezután Júdás elárulta Jézust, a főpapok és a vének emberei pedig letartóztatták és magukkal vitték Őt. János és Péter követték Jézust a főpap palotájába, a többi tanítvány viszont elfutott. Péter háromszor tagadta meg Jézust kakasszó előtt (Lukács 22,61), ahogy azt Jézus előre megmondta. Júdás másnap reggel felakasztotta magát tettéért.
Mária Magdaléna és „a másik Mária” a tanítványoknak mesélte el először, hogy Jézus feltámadt és megjelent nekik. Feltámadása napján Jézus a tanítványoknak is megjelent és Szent Lelket lehellt rájuk. Nyolc nap múlva ismét megjelent nekik, és akkor az első alkalommal jelen nem lévő „kételkedő” Tamást is meggyőzte. Harmadszor akkor jelent meg a tanítványai közül hétnek, amikor azok a galileai tengernél (Kineret-tónál) halásztak. Jézus feltámadása után, de még mennybementele előtt negyven napot töltött a földön, és az alatt az idő alatt az Isten országáról beszélt az apostoloknak. Megbízta őket, hogy a pogányoknak is hirdessék az evangéliumot:
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Máté 28,18–20)
Mennybemenetele előtt Jézus megígérte az apostoloknak, hogy majd elküldi reájuk a Szent Lelket, hogy ne vízzel, hanem Szentlélekkel legyenek megkeresztelve: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek végső határáig” (Csel 1,8). Az apostolok szemtanúi voltak Jézus mennybemenetelének, és látták, amint felvitetett a felhőkben.
Mária Magdaléna és „a másik Mária” a tanítványoknak mesélte el először, hogy Jézus feltámadt és megjelent nekik. Feltámadása napján Jézus a tanítványoknak is megjelent és Szent Lelket lehellt rájuk. Nyolc nap múlva ismét megjelent nekik, és akkor az első alkalommal jelen nem lévő „kételkedő” Tamást is meggyőzte. Harmadszor akkor jelent meg a tanítványai közül hétnek, amikor azok a galileai tengernél (Kineret-tónál) halásztak. Jézus feltámadása után, de még mennybementele előtt negyven napot töltött a földön, és az alatt az idő alatt az Isten országáról beszélt az apostoloknak. Megbízta őket, hogy a pogányoknak is hirdessék az evangéliumot:
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Máté 28,18–20)
Mennybemenetele előtt Jézus megígérte az apostoloknak, hogy majd elküldi reájuk a Szent Lelket, hogy ne vízzel, hanem Szentlélekkel legyenek megkeresztelve: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek végső határáig” (Csel 1,8). Az apostolok szemtanúi voltak Jézus mennybemenetelének, és látták, amint felvitetett a felhőkben.
Jézus mennybemenetele után 120-an gyűltek össze Jeruzsálemben: a tizenegy apostol és más tanítványok, Jézus testvérei és anyja, Mária. Sorsot vetetettek, hogy ki töltse be Júdás helyét. A választás Mátyásra esett, aki Jézus megkeresztelkedése óta velük volt.
Amint a hívők pünkösd napján együtt imádkoztak egy házban, eljött a Szentlélek és kitöltetett minden jelenlevőre. Ennek következtében azok különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, hogy a sokaságból mindenki a maga nyelvén hallotta őket szólni. Ezután az evangéliumot kezdték hirdetni, betegeket gyógyítottak és sok más „csudát és jelt” vittek véghez. Péter első erőteljes prédikációja 3000, a második pedig 5000 lélek megmentéséhez vezetett.
A főpapok és a vének már a legelején megfenyegették Pétert és Jánost tanításaik miatt. Az apostolok Istenhez könyörögtek bátorságért, jelekért és csodákért; ennek következtében mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és „az Isten beszédét bátorsággal szólják vala”. Munkájukat tántorítatlanul folytatták tovább: tisztátalan lelkeket űztek ki, betegeket gyógyítottak és halottakat támasztottak.
Ahogy a hívők száma nőni kezdett, a főpap és a sadduceusok börtönbe zárták az apostolokat, de az Úrnak angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kiszabadította őket és tanítani küldte őket a templomba.
Heródes király üldözni kezdte a keresztényet. Jakabot karddal ölték meg, Pétert pedig újból börtönbe zárták, ez alkalommal két katona közé láncolva. Éjszaka, miután a katonák elaludtak, az Úr angyala kiszabadította Pétert és kivezette egy magától kinyíló vaskapun.
Az apostolok egyszerű emberek voltak, akiket Jézus Krisztus átalakított, majd kitöltetett reájuk a SzentlLélek, és így válhattak az új keresztény vallás bátor vezetőivé.
----------------------
Amint a hívők pünkösd napján együtt imádkoztak egy házban, eljött a Szentlélek és kitöltetett minden jelenlevőre. Ennek következtében azok különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, hogy a sokaságból mindenki a maga nyelvén hallotta őket szólni. Ezután az evangéliumot kezdték hirdetni, betegeket gyógyítottak és sok más „csudát és jelt” vittek véghez. Péter első erőteljes prédikációja 3000, a második pedig 5000 lélek megmentéséhez vezetett.
A főpapok és a vének már a legelején megfenyegették Pétert és Jánost tanításaik miatt. Az apostolok Istenhez könyörögtek bátorságért, jelekért és csodákért; ennek következtében mindnyájan megteltek a Szentlélekkel, és „az Isten beszédét bátorsággal szólják vala”. Munkájukat tántorítatlanul folytatták tovább: tisztátalan lelkeket űztek ki, betegeket gyógyítottak és halottakat támasztottak.
Ahogy a hívők száma nőni kezdett, a főpap és a sadduceusok börtönbe zárták az apostolokat, de az Úrnak angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kiszabadította őket és tanítani küldte őket a templomba.
Heródes király üldözni kezdte a keresztényet. Jakabot karddal ölték meg, Pétert pedig újból börtönbe zárták, ez alkalommal két katona közé láncolva. Éjszaka, miután a katonák elaludtak, az Úr angyala kiszabadította Pétert és kivezette egy magától kinyíló vaskapun.
Az apostolok egyszerű emberek voltak, akiket Jézus Krisztus átalakított, majd kitöltetett reájuk a SzentlLélek, és így válhattak az új keresztény vallás bátor vezetőivé.
----------------------
Mt 28,16-20
A tizenegy tanítvány a missziós küldetést hallja búcsúzó Mesterétől: igehirdetésükkel, tanúságtételükkel tegyék a nemzeteket Jézus követőivé, és kereszteljék meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Jézus Krisztus keresztáldozatával megnyerte számunkra a fiúság ajándékát, a "családhoz" tartozás kegyelmét. Ez a jó hír ma az apostolok utódainak tanúságtétele által jut el hozzánk.
Keresés
FŐTÁMOGATÓNK
