ALFÖLDI "FÖLDPIRAMISOK"

M. Nepper Ibolya
ALFÖLDI "FÖLDPIRAMISOK"

Négyezer éves kurgánok a TiszántúlonA rézkor végén, i. e. 2000 körül keletről a füves pusztákról a Kárpát-medencébe benyomuló pásztornép törzseiészakon és nyugaton a Tisza vonaláig, délen az Al-Dunáig leigázták az itt lakó rézben és aranyban gazdagbodrogkeresztúri kultúra ugyancsak állattartó népességét. A hódító pásztornép - akiket etnikumhoz még nem tudunkkötni - jellegzetes temetkezési helyei a kurgánok (közismertebb, de helytelen néven kunhalmok) azóta hozzátartoznak a Tiszántúli táj arculatához. Több száz süvegcukor alakú kurgán őrzi még ma is temetkezésüket. Későbbmás népek is felhasználták ezeket a mesterséges halmokat temetkezőhelyként, illetve a XI. századtól templomaiképítési helyéül.Az utóbbi évtizedekben sok halmot elhordtak, mert útépítkezésekhez s nagy építkezésekhez földnyerő helykénthasználták. Pedig védelmük már a Millenium idején megkezdődött, amikor ezeknek a halmoknak nagy részét fávaltelepítették be. Ezek a kis erdők, jóllehet a fa gyökerei károsították a halmot, némi védelmet biztosítottak. Az utóbbimásfél évtizedben védelem alá helyezték a halmok nagy részét. Ennek ellenére a megyei múzeumoknak sok gondotokoz a védelem betartása, a kurgánok megóvása a felelőtlen pusztítástól. Hajdú-Bihar megye területén az elmúlt 20év alatt igaz csak két kurgán feltárására került sor, mégis e megyében van a legtöbb feltárt halom Zoltai Lajosnakköszönhetően, aki 1905 és 1927 között 11 halmot tárt fel.1969. május 7-én a püspökladányi Karacs Ferenc Iskolamúzeum vezetőjétől érkezett a leletbejelentés a debreceniDéri Múzeumba, hogy a Budapest-Záhony vasútvonal püspökladányi szakasza mellett emelkedő Kincsesdombban„alagútra” bukkantak.A helyszínre érkezés után nyomban megállapíthattuk, hogy a halom északnyugati oldalában valóban egy 120-140 cmátmérőjű, boltíves mesterséges üreg tátong. Ez az üreg egy alagútszerű földalatti járatba nyitott utat. AKincsesdombot az útépítő vállalat földnyerő helynek használta a 4-es műút új, Püspökladányt kikerülő szakaszánaképítéséhez. A földgép a halomból kb. 3,5-4 méter vastagságú réteget gyalult már le, amikor beszakadt az üreg.Miután a gép utat nyitott egy földalatti járatba, az ott dolgozók közül többen be is mentek abba, még a helyszínreérkezésünk előtt. A későbbiekben feltárt járható alagútrészek közül ez a főjárat nevet kapta. Részben azért, mert alegszélesebbnek és legmagasabbnak bizonyult, részben pedig mert 11 méter hosszúságban valóban járható volt. Ajáratok rendszerezése során az „A” jelzést nyerte. Az vagy főjáratból balra ágazott el egy vakjárat s ennek ajobboldali falából nyílott egy kisebb és keskenyebb újabb járat, mely a halom közepe felé tartott. Ezek a „B”, illetve„C” jelzéseket kapták.A halom járatrendszerének feltárását az útépítő vállalat gépi földkitermelésével párhuzamosan azonnal elkezdtem.Először délkelet 5' irányban tűztem ki egy 20x7 méteres szelvényt. A kitűzés helyét az határozta meg, hogy a márismert és felmért főjárat, valamint a két keskenyebb oldaljárat beleessék a munkába vett felületbe. (A, B és C járatok)A kitűzött szelvény teljes kiterjedésében ásónyomonként haladtunk lefelé a járatok gerince irányában. A harmadikásónyomnál beomlott a föld. Láthatóvá vált egy 1 méter átmérőjű üreg. A beomlott föld kitermelése utánbizonyosodott be, hogy ebből három irányban is tovább lehet haladni. Két irányban a már ismert főjáratból balravezető elágazásokhoz (B és a vakjárat) csatlakozott. Ez a földomlás melletti járat kapta a „C" jelzést. A járat falában,ahol elválóan omlott meg a föld, egy koponya körvonala vált láthatóvá. A járat felől a sírhoz vezető eredeti beásást aleomlott földtömeg miatt nem tudtam lefényképezni. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy az az általam 1. számúnakjelölt sírhoz tartozott. A beásás előtt a C járat összeszűkült. Ez arról tanúskodik, hogy a járat végét tudatosan elakarták választani annak előző szakaszától. Erre törekedtek azzal is, hogy a járat iránya is megtört. A beszűkülés utána járat baloldali falába vájták a sírnak szánt üreget és ebbe lábbal csúsztatták be a tetemet.Itt helyezkedett el egy hanyatt fekvő csontváz, amelynek tájolása NY-K. Eredetileg felhúzott lábai oldalra dőltek,ú.n. "békaterpeszben" találtuk meg. A csontvázat néhol eredetileg a tetemet fedő gyékény maradványai borították. Eza tulajdonképpeni "halotti lepel", alapszíne sárga volt, amelyet 4 cm széles fekete csíkozás díszített. A sír földjébentalált néhány okkerrög volt minden melléklete.Amikor az A, B és C járatok fölötti szelvény mélyítése meghaladta az 1 métert, szépen kirajzolódott a Kincsesdombelsődleges szintvonala és a később ráhordott magasítás. Ennek a magasításnak az általam rögzíthető vastagsága 20-100 cm között volt mérhető. Ha számításba vesszük, hogy a leletmentő ásatást megelőzően már igen nagymennyiségű földet szállítottak el, a magasítás 1969-ben mérhető vastagsága 3,5-3, 8 méter lehetett. Ez azonban mégmindig nem adja meg a halom eredeti magasságát - és így a magasítás mérvét sem - hiszen a Kincsesdombrólhordták a földet a jelenlegi, Debrecen-Budapest vasúti töltés emelésekor is. Mindenesetre a metszetből egyértelművévált, hogy a halom felső része egy jelentős magasítás, mely véleményem szerint minden kétséget kizáróan az 1.számú sír betelepítésével kapcsolatos. A halom magasításának keresztmetszetét az A járat 15. méterénél felvettmetszetrajz meggyőzően mutatja.A C-járat eredeti falának kutatása során egy 2,5 méter és 0,9 méter széles kamra nyomára bukkantunk, melynek aljátés oldalát fával bélelték. Sikerült megfigyelni, hogy a vékony tölgyfa pallókat a nyers földbe szinte belenyomták, ígykészült a faburkolása a kamrának. Az elkorhadt faburkolaton sárgásbarna elszíneződés mutatkozott, rajta hosszantifekete csíkozással. Az elkorhadt fapadlón szanaszét elkorhadt embercsont-töredékek voltak. Tehát a faburkolatoskamra sír befogadására készült. Ezt később kirabolták és teljesen feldúlták. Az objektum, amely pontosan K-NY-itengelyben feküdt, a 2. számú sír jelölést kapta. Melléklete az 1. számú sírhoz hasonlóan, nem volt. Az I. és 2. számúsírok a főjáratnak (A járat) egyazon oldaljáratában helyezkedtek el.Az A-járattól északkeletre, az elsőnek húzott 20 x 7 méteres szelvényünkön kívül, leletmentésünk idején a földgép,mely a kitermelést az általam kijelölt helyeken folytatta, újból beszakadt. Így vált feltárhatóvá egy újabb, az A-B-Cjáratokkal azonos mélységben elhelyezkedő, de attól független járatrendszer. Ennek a részei a D, E, F és Gjelöléseket kapták. Azt a második járatrendszert is teljesen feltártuk, de a nagyjából a fő égtájaknak irányítottfolyosó-rendszerben sem sír, sem állatcsontok, sem más lelet nem került elő, mely bármelyik korban ennek azobjektumnak a használatát bizonyítaná. Hogy ez a második „alagút-rendszer” az A-B-C járatokkal egyidőbenkészült, azt két tényre alapíthatom. Egyrészt a két járatrendszer azonos mélységben helyezkedik el, másrészt afolyosók kiképzéséhez ugyanazt a földkitermelési technikát. A feltárt hat járat oldalfalait és mennyezetét - aholmegvolt épségben - mindenütt gondosan megvizsgáltam szinte méterről-méterre. Megállapítható volt, hogy afolyosókat nem ásóval, hanem egy viszonylag keskeny vágófelületű kapaszerű eszközzel készítették, melynek aföldben maradt „lenyomatok” alapján hasonlónak kellett lenni az erdei munkások gyökérvágó kapájához.Leletmentő ásatásunk 1969. évi első szakaszának utolsó fázisában a Kincsesdomb északkeleti felén folytattuk amódszeres halomkutatást nagy felületen. Itt egy újabb - az előző kettőnél jóval kisebb, amazokkal össze nem függő -járatra bukkantunk. Ennek az elhelyezkedése viszont azonos mélységben volt mérhető az A-B-C, illetve a D-E-F -Gjáratrendszerrel. Ezt a harmadik „alagutat” H-val jelöltük. Ennek a járatnak az aljában feltártunk egy 170 x 80-100cm-es szabálytalan téglalap alakú gödröt. Ez pontosan megfelel egy nyújtott helyzetű csontvázas sír nagyságának.Vázat vagy csonttöredékeket nem leltünk. Véleményem szerint azonban a H-járatnak ez a szabályos gödre sírhelyvolt. Olyan síré, melyet már a temetés után nem sokkal kiraboltak. A tetemet az aknás bejáraton keresztül eredetihelyéről kihúzhatták. Ezt a véleményemet támasztja alá az, hogy az első járat (A) felfedezése és a leletbejelentés előttjóval a halomnak erről a részéről a földgyalu egy koponyát és néhány hosszú csontot nyesett ki. Ezeket, mivelbelekerültek az elszállított földbe, már a feltöltés helyén sem sikerült megtalálnunk, de a helyszínen dolgozókhatározottan emlékeztek a csontmaradványokra. Azt feltételezem, hogy ezek a H-járat „szabályos gödrében” elhelyezettsír vázának a temetés után nem sokkal történt kirablása során másodlagos helyzetbe került maradványai voltak.Így a Kincsesdomb földbe vágott járataiban tulajdonképpen három temetkezés volt: az 1. és 2. számú sírok és a Hjáratbanelhelyezett sír.A Kincsesdomb fent leírt járatrendszereinek módszeres feltárása, a sírok környékének alapos vizsgálata és a feltártrész bemérése után megindult a halom földjének elhordása. Ezt a munkát állandóan a helyszínen tartózkodvakísértem figyelemmel. A már kitermelt föld elszállítása során nem kerültek elő sem embercsont-maradványok, semállatcsontok, sem régészetileg értékelhető leletek. A földgyalu a halom általunk nem kutatott oldalain dolgozotttovább, itt sem bejárati „üregek”, sem újabb járatok már nem kerültek elő. Így teljesen megnyugtató módon lehetettösszegezni az 1969. évi munka eredményeként: a Kincsesdombon három azonos mélységben elhelyezkedő, deegymással össze nem függő járatrendszer volt, mindegyik egy, vagy két jól járható főággal és néhány kisebb, többesetben vakjáratnak bizonyult oldaljárattal. A földalatti járatrendszer feltehetően három sírt foglalt magába, de ezekközül a harmadiknak (a H-járat gödrében) a létét csak következtetni lehet. 1970-ben kerülhetett sor annaktisztázására, hogy volt-e a halom alatt centrális elhelyezkedésű sír. A halom bázisának szintjéről csak két ásónyomotkellett haladni s ebben a mélységben megtaláltuk az igen rossz megtartású csaknem szétporlott, északkeletdélnyugatitájolású, bal oldalán fektetett, zsugorított vázat. Ez a halom alatti temetkezés - az alaptemetkezés kapta a3. számú sír jelölést. Az elhunytat kecskebőrbe csavarták, mellékletül csupán néhány okker-rögöt helyeztek mellé. Ahalom alatti ú.n. centrális temetkezésnek külön érdekessége a sírtól észak-nyugatra húzódó negyed körív alakú árok,amelynek a temetési szertartásnál lehetett szerepe. Belőle állatcsontok és okker-rögöcskék kerültek elő. Akurgánunkat is létrehozó ú.n. gödörsíros kultúra népe Ukrajna és Moldva felől kis időeltolódással, de több hullámbanérkezett a Tiszántúlra.A Kincsesdombból előkerült sírok kronológiai vizsgálata s a Zoltai Lajos által feltárt halmok anyagával valóösszevetése is ezt bizonyítja.Tizenhat év elteltével 1986 nyarán újabb nagy halomrombolás jutott tudomásunkra. Sárrétudvari és Szerep között aKörtvélyes ér mellett megbontották s elhordták egy 4-5 méter magas kurgánnak közel egy negyedét. A helyszínentalált ember- és állatcsontok arra hívták fel figyelmünket, hogy sírokat is megsemmisített a markológép. Leletmentőásatásunk során egy honfoglaló temető töredékét sikerült feltárnunk, amelynek a halom eredeti temetkezéseiheztermészetesen semmi köze sem volt.Évekig tartó leletmentésünk során a kurgán teljes feltárásakor a rézkor végi alaptemetkezésre hordott halom szélénkörben, egymástól nagyjából azonos távolságban, 15-18 méterenként 5 sír került elő, mindegyik korabronzkori. s ahalom magasításában a hatodik. A halom alap-, vagy centrális temetkezését, amelyre az első kurgánt emelték, mégnem sikerült feltárni, ugyanis a halom tetején elhelyezett magassági pontot anyagiak hiányában nem tudtuk áttetetni.A halom feltárása során előkerült sírok mellékletanyaga igen gazdag. A feltárások során sikerült megfigyelni ésrögzíteni a halom szerkezetét is. Pontosan nyomon követhető a metszetfalakban az első, rézkor végi halom felszíneés az erre ráhordott magasítás. A lelőhely kulcsfontosságú a rézkorból a bronzkorba való átmenet kérdéseinekmegválaszolásában.Dr. M. Nepper lbolya, régész, a debreceni Déri Múzeum osztályvezetője, 25 éve dolgozik a megye régészetifeltárásain.