Egyházi ünnepeink

Egyházi ünnepeink a népi hagyományok tükrében


Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegődött hozzájuk.
A vallásos néprajz könyvtárra menő irodalmából Szénási Sándor:
Ünnepeink címen megjelent könyve, valamint Balassa-Ortutay: Magyar néprajz című kötet alapján szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.


Bizonyos, hogy a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták.

A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig. Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok. Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.

Ennek ellenére, a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit.

A képzőművészetben, a népi motívumkincs a táblafestő- "virágozó" asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba.

Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére.
A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban.
Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak.




A pünkösdi ünnepkör


A pünkösdi ünnepkör áldozócsütörtöktől az Örökkévalóság napjáig tart.
Áldozócsütörtök: a húsvéti ünnepkör végének, Jézus mennybemenetelének napja.
Az Örökkévalóság napja: november utolsó vasárnapja.





Pünkösd

a Szentlélek eljövetelének ünnepe


A pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. Görögül:  pentékoszté, melyből a magyar "pünkösd" szó is származik.

Az áldozócsütörtökre következő vasárnap a váróvasárnap.
Régi szép szokás volt az ifjúság által végzett nagytakarítás a református templomokban. Németeknél még most is szokás a takarítás után virággal és nyírfaággal díszíteni a templomokat. A Szentlélek leszállását kísérő égi jelenséget, a lángnyelveket jelképezik a
pünkösdi rózsa szirmai.
A Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon a mise alatt.
A lányok és asszonyok erre az alkalomra bíborvörös ruhába öltözve, a férfiak ünneplőben mentek a mulatságba.

Zoboralján, Gimesen újra szokás a pünkösdölés, amikor leánycsoportok járják a házakat a pünkösdi királynéval, miközben ezt éneklik:
"Elhozta az Isten,
Piros pünkösd napját.
Mi is meghordozzuk
Királyné asszonykát."
A falu legényei a vitézi katonák emlékére rendezett vetélkedő győztesét választják pünkösdi királynak egy évre.
"Rövid, mint a pünkösdi királyság!" szólás is innen ered.

Farádon újra szokás a pünkösdi törökbasázás. Egy tíz-tizenkét éves gyereket beöltöztetnek selyembugyogóba, és turbánt kötnek a fejére, kitömik a ruháját szalmával, törekkel, hogy ne fájjanak az ütések.
Aztán összeláncolt kézzel vezetik végig a falun. Énekelnek, a basa ugrándozik, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelik boldogan.
A lányok viszont nagy örömmel készülnek a pünkösdölésre.
Kiskirálynénak, a legkisebbet választják. Fehér ruhába öltöznek, maguk elé kékfestő kötényt kötnek.
Elöl, ketten viszik a pántlikás zászlót, hátul meg többen kísérik a királykisasszonykát. A tanárok, ismerősök, rokonok háza elé sétálnak, és kifeszítenek egy piros vállkendőt, az "umbellát" a kislány feje fölé. Aztán, eljárják a táncokat és széthintik a virágokat.

Vitnyéden a pünkösdölők menete szemet gyönyörködtető látvány. A nagylányok: piros bársonyszoknyában, totyában (blúzban) zöld, lila vagy piros taftból készült, fehér csipkés kötényben, fehér harisnyában vonulnak.
A kislányok: két-három kikeményített alsószoknyában, apró mintás, alul fodros batisztszoknyában, egy fehér, fodros, lekerekített szélű kötényben, fehér bokrosingben (puffos ujjú blúzban), piros, kék, zöld purucban (mellényben), amit flitterek díszítenek.
Az első pünkösdirózsát a falusiak évek óta, mindig ugyanarra a sírra viszik. Ott nyugszik a szép szokást felújító tanárnő.
A játék végén elmosolyodik a "királyné", de nem villantja ki a fogát, mert ettől lesz jó a termés. Végül: ajándékot kapnak.

A pünkösdi eső ritkán hoz jót - tartja a hiedelem.
A pünkösd az udvarlás, a párválasztás ideje is.
Azok a legények, akiket a kocsmában borral, pálinkával férfivá avattak, másnap már részt vehettek a pünkösdikirály-választáson. A legényvirtus lovas versenyből, tűzugrásból, tekézésből állt. Aki a legderekabb volt, egy évig ingyen ihatott a kocsmában a falu kontójára, és minden mulatságra hivatalos volt. Másutt a legény megladikáztatta szíve választottját, és májusfát állított neki.

A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik.

Összeállította és elmondta: Bóna Mária Ilona