Attila, az Isten ostora

Attila, az Isten ostora

A V. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán: a hunok. Élükön a kiemelkedő hadvezér, Attila állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot - és ehhez megvoltak a megfelelő képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet.

Tíz esztendö telt el azóta, hogy Urkon fia, Györk,  a sérült lábú üszö nyomán rátalált az Isten kardjára.   Tíz esztendö óta villog ez a kard Attila Király kezében, s vele a hunok hatalma alá hajtotta a fél világot: a Volgától a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti- tengerig .   Györk a király udvarában szép szál legénnyé serdült.

Megtanult ló hátáról visszafelé nyilazni az ellenségre, tülök szavára futást színlelni, majd hirtelen oldalt kanyarodva visszavágni. Kardja, kopjája közelharcban félelmetes fegyvernek bizonyult. S ha valaki mindebben kételkedett volna, csak reá kellett nézni: sebhelyektöl barázdált arca bárkit meggyõzött arról, hogy ez a legény bizony nem kapkodta a fejét ott, ahol sürüje volt a csatának.    Most ott áll örségben, egy halom tetején, Róma fölött. Lába előtt az ,,örök város", annak a birodalomnak a szíve, amellyel tavaly mérte össze hadai erejét a hunok királya, akit ,,Isten ostora" néven emleget a megrémült fél világ.    Igen, egy éve volt, amikor két világ megszámlálhatatlan hadserege megütközött a catalaunumi síkon. Másfélszázezer ember esett el ott, mégsem derült ki: melyikük az erősebb. Attila annak az éjsznkába nyúló rettentő csatának a végén harci szekerekkel sáncoltatta körül táborát, s középen máglyát rakatott, hogy azon eméssze el magát inkább, mintsem hogy a rómaiak fogságába kerüljön. Az Aetius vezette római sereg azonban kereket oldott az éj leple alatt.   Györköt erre a csatára holta napjáig emlékeztetni fogja az a hosszú forradás, amelyet a testén visel. Rettentö volt a csapás, nem tudta megvé- deni töle még börzekéje sem. Hanem aki azt a csapást mérte, már rég odaát, a túlvilágon várja, hogy a hunok hite szerint szolgálhassa őt. Györk pedig itt áll Róma fölött. Talán újabb csata hajnalán, amely Attilát végleg a világ urává teszi.    Eszébe jut a tegnap esti tábortüznél hallott igricének Attilláról, akinek testét nem fogja fegyver. S legutóbbi diadaláról, Aquileia elfoglalásáról, ahol ö maga nem lehetett ott. Már-már úgy tünt, hogy a falak és az elszánt védők bizonyulnak erősebbnek, s a világverő Attila hadainak vissza kell vonulniok a vár alól. De a király egyszer csak észrevette, amint egy gólya csörében hordja ki fiókáit  az ostromlott városból.   

- Nézzétek csak! - szólt ekkor a király.

- Ez az oktalan állat érzi már, hogy megszámláltattak Aquileia napjai.

 S parancsot adott: szedjék le a lovakról a sok ezernyi nyerget, temessék be velük a vár védősáncait. Így aztán közelebb vonhatta a falakhoz az ostromgépeket, a nyílvetőket, s egy végső rohammal bevette a várost.    Most itt vannak Róma falai  alatt. A hatalmas hun sereg körbezárta a várost. Hogy is mondta az az ősz püspök, aki Catalaunum felé vezető útjukban megnyittatta elöttük városa kpuit:   

- Ha valóban te vagy ,,Isten ostora", meg kell hajtanunk fejünket az Ö akarata előtt!    Attila pedig akkor parancsot adott, hogy abban a városban senkinek egy haja szála se görbüljön meg . ***    A fölkelö nap már megvilágítja Róma falait.    Odalent egyszerre megkondulnak a város harangjai. Aztán megnyílik a főkapu, és fényes papi segédlettel kilép rajta maga Leó pápa. Kettéválik elötte a hunok tábora.    A menet ott halad el alig néhány lépésnyire Györktöl. S a föpásztor, kezében magasba tartott kereszttel, egyszer csak ott áll Attila elött.   

- Nagy király! - s hangja messzire szárnyal a sokaság fölött.

- Te, kit a népek Isten ostorának mondanak! Ki legyőzted eddig minden ellenségedet! Tudjuk, Isten küldött téged büneink miatt, büntetésül. De halld meg: te magad is Isten szolgája vagy. Isten pedig most azt akarja, hogy ez a város megmaradjon!     Attila hallgatja a főpásztor szavait, de másra  figyel: Leo pápa feje fölött csodálatos alak lebeg,  aki óvón terjeszti ki karjait Róma városa fölé.    A hun seregben s a város falaira kigyűlt nép között végigmorajlik a csodás jelenés híre.   

 Attila érti az égi jelet.    Meghajtja fejét a nálánál is hatalmasabb akarat előtt.    Parancsot ad: a hun sereg föllkerekedik Róma falai alól és visszaindul a Duna-Tisza  tájára.    Isten ostora elkkor aratta legnagyobb győzelmét: önmaga fölött.