Attila Királyunk méregpohara

 Előkerült Attila Királyunk méregpohara!

Magyarország igen gazdag hun időkből származó régészeti leletekben. Területén tárták fel a legtöbb hun emléket, és itt találták meg e nép kultúrájának legkimagaslóbb bizonyítékait. Nem véletlen ez, hanem nagyon is természetes, hiszen a Kárpát-medencében volt a nyugati hun birodalom súlypontja, ott székelt a dinasztia, és onnan uralkodott a három nagy hun király: Oktár, Rúga és Atilla. A hun királyi nemzetség az Alföldön, a Tisza és a Maros összefolyásánál, a mai Szeged környékén lakott. Ezen a vidéken egyes hun sírokból annyi arany kincs bukkant elő, hogy a helybeli lakosság kosárszám hordta szét, mielőtt a hivatalos régészek a helyszínre érkeztek. A herdálásból megmenekült és múzeumokba került hun kincsek azzal a sajátsággal bírnak, hogy igen gyakran írásos feljegyzéseket tartalmaznak. Ezek az aranyba vésett szövegek alkotják a hunok hiteles történeti okmányait és mi az alábbiakban megkíséreljük azokat szólásra bírni.

1. számú hun nyelvemlék. -- Ez az első hun szöveg egy 9 cm magas üst alakú edény talpára van írva. A kehely sok más tárggyal együtt 1934-ben a Szeged-Nagyszéksós határában feltárt hun sírból került elő. Az egész leletnek e kehely a legszebb darabja. Az oldalán levő kerek ablakocskákban eredetileg drágakövek csillogtak, amelyek a hamvasztásos temetkezés folyamán a tűz áldozatává lettek. Maga a kehely is súlyosan megsérült, de az írásjeleket nem érte bántódás. A régészek egyöntetű megállapítása szerint kétségtelenül hun lelettel állunk szemben. Az esztendőt azonban, amelyben a temetkezés lezajlott és a kehely földbe került, nem tudták pontosan megállapítani. A sír hun viszonylatban is szokatlanul gazdag melléklete, meg az a körülmény, hogy éppen a Tisza-Maros össze-folyása táján, a hun királyi nemzetség települési területén találták, arra a megállapításra vezette a régészeket, hogy oda fejedelmi személyt temettek. Ki volt ez az előkelő hun fejedelem?
Az apró pontokkal jelzett "poncolt" betűk rovás jelek, melyeket a rovás általános szabályát követve jobbról balra haladva írtak, úgyhogy a szöveget is ebben az irányban, jobbról balra kell olvasni. A jeleket úgy tagoljuk szavakba és úgy írjuk át ábécés betűkkel, amint vonatkozó táblánkon bemutatjuk.
A szöveg mai helyesírással így hangzik: "Ezzel öli meg Unga-rok Titánát a szt.-római lány". E döbbenetes hírt véve, azonnal fel kell vetnünk a kérdést, vajon jól olvastuk-e a rovásjeleket? A helyes olvasás első feltétele az, hogy minden egyes jel hangértéket felhasználjuk, egyet sem hagyva ki, egyet sem módosítva. Jelen esetben ez így történt.
A második ismérv az, hogy eredményül értelmes mondatot kapjunk, amelyben a szavak egymással szoros gondolati egységbe kapcsolódnak. Olvasatunk ennek a kívánalomnak is megfelel. Végül harmadszor meg kell legyen az írásnak a korra jellemző fonetikus grafikája. Ezt is látjuk, írástechnikailag tehát nem lehet az olvasás ellen kifogást emelni. A helyes megfejtésnek azonban tárgyi ismérvei is vannak. Szükséges, hogy a szövegben megnevezett események, személyek és körülmények megegyezzenek az egyéb forrásokból hitelesen megismert adatokkal. Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a középkori források beszámolnak a hun királyi udvarban történt tragédiáról, melynek Atilla lett áldozata azon az éjszakán, amidőn egy idegen eredetű, éppen a Római Birodalom területéről származó királylánnyal ülte nászát. A mindig jól értesült bizánci diplomaták is úgy tudták, hogy Atilla király halála nem természetes módon következett be, hanem őt egy haszontalan leány méregpohárral küldte a másvilágra (146m. 91, 153,170). A leány nevét a hagyomány Mikolt és Ildikó alakban őrizte meg, ami csak magyar nyelven érthető -- "megölte" és "öldöklő" -- és így az is a tragédiára utal. Szóval a tárgyi körülmények is igazolják a felirat olvasásának hitelességét. Eszerint a birtokunkban lévő kehely, amellyel az elhunyt király máglyáját meggyújtották, Atilla méregpohara. Ez az eredmény világszenzáció!
A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum tehát anélkül hogy tudná, az egyik leghíresebb világtörténelmi emléket, Atilla, a nagy hun király méregpoharát őrzi, és a magyar régészek, anélkül hogy rájöttek volna, a szegedi határban Atilla király sírját tárták fel!
A nyelvészek is meglepetéssel vehetik tudomásul, hogy 453-ból egy hallatlanul fontos magyar nyelvemlék került elő, amely "első összefüggő nagyobb nyelvemlékünket", a Halotti Beszédet 750 évvel megelőzi. De ugyanez a szöveg azért is világszenzáció, mert belőle kiderül, hogy a
4. és 5. században már magyarul beszélő és író népek éltek a Kárpát-medencében, hogy Atilla király a magyarok királya volt, és tökéletesen igaz a krónikák híradása, amelyek váltig ismétlik, hogy a hunok magyarok: Huni sive Hungari. Ismét megbukott a 896 évi honfoglalás ideája!

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.