Attila Királyunk méregpohara

 Előkerült Attila Királyunk méregpohara!

Magyarország igen gazdag hun időkből származó régészeti leletekben. Területén tárták fel a legtöbb hun emléket, és itt találták meg e nép kultúrájának legkimagaslóbb bizonyítékait. Nem véletlen ez, hanem nagyon is természetes, hiszen a Kárpát-medencében volt a nyugati hun birodalom súlypontja, ott székelt a dinasztia, és onnan uralkodott a három nagy hun király: Oktár, Rúga és Atilla. A hun királyi nemzetség az Alföldön, a Tisza és a Maros összefolyásánál, a mai Szeged környékén lakott. Ezen a vidéken egyes hun sírokból annyi arany kincs bukkant elő, hogy a helybeli lakosság kosárszám hordta szét, mielőtt a hivatalos régészek a helyszínre érkeztek. A herdálásból megmenekült és múzeumokba került hun kincsek azzal a sajátsággal bírnak, hogy igen gyakran írásos feljegyzéseket tartalmaznak. Ezek az aranyba vésett szövegek alkotják a hunok hiteles történeti okmányait és mi az alábbiakban megkíséreljük azokat szólásra bírni.

1. számú hun nyelvemlék. -- Ez az első hun szöveg egy 9 cm magas üst alakú edény talpára van írva. A kehely sok más tárggyal együtt 1934-ben a Szeged-Nagyszéksós határában feltárt hun sírból került elő. Az egész leletnek e kehely a legszebb darabja. Az oldalán levő kerek ablakocskákban eredetileg drágakövek csillogtak, amelyek a hamvasztásos temetkezés folyamán a tűz áldozatává lettek. Maga a kehely is súlyosan megsérült, de az írásjeleket nem érte bántódás. A régészek egyöntetű megállapítása szerint kétségtelenül hun lelettel állunk szemben. Az esztendőt azonban, amelyben a temetkezés lezajlott és a kehely földbe került, nem tudták pontosan megállapítani. A sír hun viszonylatban is szokatlanul gazdag melléklete, meg az a körülmény, hogy éppen a Tisza-Maros össze-folyása táján, a hun királyi nemzetség települési területén találták, arra a megállapításra vezette a régészeket, hogy oda fejedelmi személyt temettek. Ki volt ez az előkelő hun fejedelem?
Az apró pontokkal jelzett "poncolt" betűk rovás jelek, melyeket a rovás általános szabályát követve jobbról balra haladva írtak, úgyhogy a szöveget is ebben az irányban, jobbról balra kell olvasni. A jeleket úgy tagoljuk szavakba és úgy írjuk át ábécés betűkkel, amint vonatkozó táblánkon bemutatjuk.
A szöveg mai helyesírással így hangzik: "Ezzel öli meg Unga-rok Titánát a szt.-római lány". E döbbenetes hírt véve, azonnal fel kell vetnünk a kérdést, vajon jól olvastuk-e a rovásjeleket? A helyes olvasás első feltétele az, hogy minden egyes jel hangértéket felhasználjuk, egyet sem hagyva ki, egyet sem módosítva. Jelen esetben ez így történt.A második ismérv az, hogy eredményül értelmes mondatot kapjunk, amelyben a szavak egymással szoros gondolati egységbe kapcsolódnak. Olvasatunk ennek a kívánalomnak is megfelel. Végül harmadszor meg kell legyen az írásnak a korra jellemző fonetikus grafikája. Ezt is látjuk, írástechnikailag tehát nem lehet az olvasás ellen kifogást emelni. A helyes megfejtésnek azonban tárgyi ismérvei is vannak. Szükséges, hogy a szövegben megnevezett események, személyek és körülmények megegyezzenek az egyéb forrásokból hitelesen megismert adatokkal. Ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a középkori források beszámolnak a hun királyi udvarban történt tragédiáról, melynek Atilla lett áldozata azon az éjszakán, amidőn egy idegen eredetű, éppen a Római Birodalom területéről származó királylánnyal ülte nászát. A mindig jól értesült bizánci diplomaták is úgy tudták, hogy Atilla király halála nem természetes módon következett be, hanem őt egy haszontalan leány méregpohárral küldte a másvilágra (146m. 91, 153,170). A leány nevét a hagyomány Mikolt és Ildikó alakban őrizte meg, ami csak magyar nyelven érthető -- "megölte" és "öldöklő" -- és így az is a tragédiára utal. Szóval a tárgyi körülmények is igazolják a felirat olvasásának hitelességét. Eszerint a birtokunkban lévő kehely, amellyel az elhunyt király máglyáját meggyújtották, Atilla méregpohara. Ez az eredmény világszenzáció!
A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum tehát anélkül hogy tudná, az egyik leghíresebb világtörténelmi emléket, Atilla, a nagy hun király méregpoharát őrzi, és a magyar régészek, anélkül hogy rájöttek volna, a szegedi határban Atilla király sírját tárták fel!
A nyelvészek is meglepetéssel vehetik tudomásul, hogy 453-ból egy hallatlanul fontos magyar nyelvemlék került elő, amely "első összefüggő nagyobb nyelvemlékünket", a Halotti Beszédet 750 évvel megelőzi. De ugyanez a szöveg azért is világszenzáció, mert belőle kiderül, hogy a 4. és 5. században már magyarul beszélő és író népek éltek a Kárpát-medencében, hogy Atilla király a magyarok királya volt, és tökéletesen igaz a krónikák híradása, amelyek váltig ismétlik, hogy a hunok magyarok: Huni sive Hungari. Ismét megbukott a 896 évi honfoglalás ideája!