Emese álma
Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában egy öregember. Ögyek volt a neve, feleségét pedig Emesének hívták.
Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott.
Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette szépen, gyöngéden az ajkát, s abban a pillanatban ezüstpatak eredt meg Emese méhéből, de olyan szép patak, hogy gyönyörűséges volt nézni. Az ezüstpatak folyt, folyt, nőttön-nőtt, ide-oda kígyózott, s végre valóságos folyam lett belőle. Mind arra folyt, amerre a Nap nyugszik le.
Ezt álmodta Emese.
Egy öreg, fehérszakállú ember eljött Ögyekhez, mintha csak az Isten küldötte volna. Emese elmondotta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent.
Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott.
— Azt jelenti az álmod, édes lányom — mondta a bölcs öregember—, hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugat felé. Azért megy, hogy új hazát keressen a magyaroknak. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett, úgy álmodtad, leányom, a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad, erős, nagy nemzet lesz.
Áldjon meg az Isten téged ezért a szép álomért!
És az öregember igazat mondott.
Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott.
— Azt jelenti az álmod, édes lányom — mondta a bölcs öregember—, hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugat felé. Azért megy, hogy új hazát keressen a magyaroknak. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett, úgy álmodtad, leányom, a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad, erős, nagy nemzet lesz.
Áldjon meg az Isten téged ezért a szép álomért!
És az öregember igazat mondott.
Emesének fia született, s ezt a fiút elnevezték Álmosnak
Keresés
FŐTÁMOGATÓNK
